Menu

Játék az árnyakkal

2011-04-19 06:59:15

 

Gondoltak már arra, milyen lenne, ha életünket végigkísérő árnyékunk életre kelne? Ha az árnyak külön világot alkotnának, melyben nincsenek ugyan színek és arcok, mégis minden elkülönül és minden egyedi, minden annyira más és mégis minden tökéletesen emberi? A Negatív varieté társulata Negatív varieté című darabjában megmutatta, az árnyak absztrakt módon emberi világát.

 

Hipnotikus élmény, melyhez nem kell más, csak egy lámpa, néhány légiesen könnyedléptű táncos, és egy operavászon – nomeg rengeteg ötlet. Máris óriásokat, szögeket és kalapácsot, munkagépet és gyártósort formáznak gondosan egymáshoz igazított karok és lábak, a legegyszerűbb mértani formákból összeállított árnyékdíszletek.

 

alt
 

Varázslatot hozott el múlt csütörtökön a Malom Film-Színházba a Negatív varieté, olyan varázslatot, melyet a fővárosban is ritkán látni. Moholy-Nagy László 1926-ban készült, A nagyváros dinamikája című filmvázlatának színpadra vitelét vállalták magukra, ami már önmagában is egy hajmeresztő vállalkozásnak tűnik. Az adaptáció sikeréhez elkelt a magas színvonalú szakmai segítség, így a darabot Demcsák Ottó, a Győri Balett egykori táncosa koreografálta és Szépvölgyi Viktória rendezte. A magyarországi színpadokon kuriózumnak számító árnyjátékhoz Zságer Balázs komponált minimalista elektroszimfonikus zenét.
 

Kísérlet volt ez a darab, hiszen korántsem volt garantált az egyéves megfeszített munkával töltött felkészülés közönségsikere. A játék azonban mindig hat az emberre, akkoris, ha tagadja. Ki ne formált volna gyerekként ugató kutyát vagy fennségesen repülő sasmadarat kezeivel este elalvás előtt az olvasólámpa fényénél, vagy a nyári napot eltakarva a ház fehére meszelt falán?

 

alt


Ki ne játszott volna óriást vagy éppen törpét közelebb vagy távolabb lépve a fényforrástól, alakította volna saját árnyékát amorf szörnyeteggé vagy bármi mássá, ami éppen kialakult a testbe olvadó végtagokból?
 

Kísérlet volt a darab, kísérlet a játékkal. Hogyan lesz a játékból komoly előadás, hogyan alakul vissza játékká, hogyan hozza vissza a mufurc, megkeseredett közönségszívekbe a fiatalság játékosságát és csal ezzel mosolyt az arcokra, csillogást a szemekbe. Mert a szemek csillogtak az alig egyórás előadás közben, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy ízelítőt kaptunk egy más módon elénk tálalt Bauhaus finomságból, melynek ugyan alig egy árnyalatát ismertük meg, mégis kértünk még belőle.
 

És megadatott. Másnap, április 15-én néhány gyermeklelkű felnőtt is megtekintette a társulat Fényakrobaták című előadását is, mely az előző esti darab gyermeki nyelvre lefordított változata. Csillogó szemekben itt sem volt hiány, főleg, amikor az előadás végén a törpék a vászon mögé lépve óriássá nőttek, majd egy jó órán át mindenről megfeledkezve játszottak pusztán saját árnyékukkal. Bizonyítva, hogy a 21. század elején is elég lehet még csupán ennyi egy gyerek tűnékeny boldogságához.

 

Rédei Panni

 

alt

 

Az egyedi vizuális élményt Szalai György fotói teszik olvasóink számára is elérhetővé

 

alt

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít