Fél háromkor még nagyon az előkészületek folytak Jászberény főterén a háromórás ünnepségre. A zászlók nem állták a tartókban a szél rohamait.  A fél hármas Jár a malom jár programot megcsúsztatták, a Déryné melletti utcácskában pedig nagyot sóhajtott a légváras fiatalember az erősödő szél miatt, aztán mégis leverte az első biztosító cöveket. A cserkészek vezérlő parancsnoka viszont már elégedett volt az előkészületekkel, biciklire ült, hogy hozza társait. A székek is teltek szépen, és mire három óra lett, helyre állt a világ rendje. Elcsendesedett a szél, a nap 32 fokosra hevítette a tér levegőjét. Bevonultak az éneklő cserkészek, elfoglalták helyüket a Palotásy János kórus tagjai, behozták a történelmi zászlókat meg a Jászkürtöt és Molnár László tárogatóművész szívhez szóló muzsikájával pontosan háromkor elkezdődött az ünnepség.

 

2011. augusztus 20. szombat, 16:36

 

A kórus, a hagyományőrzők, de a műsorvezető Deák Dobos Bea is gyönyörű jász népviseletben adták tudtára a jelenlévőknek, hogy nem csak lelkükben, de viseletileg is ünnep köszöntött a városra. A vegyeskar rázendített a Himnuszra, jó volt csatlakozni hozzájuk és a felemelt kézzel éneklő cserkészekhez.

 

 

Évszázados ellenségeskedést, de legalábbis rivalizálást tört meg Jászberény város vezetésének gesztusa, hogy ünnepi szónoknak a szomszéd vár, Szolnok polgármesterét hívta meg. Szalay Ferenc bevezetőjében meg is jegyezte, hogy először jár ünnepelni Berényben, s ezt a meghívást megtiszteltetésnek veszi a Jászság fővárosába. Beszédében Szent István királyról és koráról szólt, ám mondandója minduntalan egybekapcsolódott korunk történéseivel.

 

 

 

Egy a Jászságon kívülről érkezett szónok szájából különös hangsúlyt kapott Szent Istvánnak a jövevényekről szóló intelme a Római Birodalom tanulságai alapján: „A különféle tartományokból más- és másféle nyelvet, szokást és fegyvert hoztak magukkal. Mindez díszére vált a királyi udvarnak, és rémületet keltett az idegen tartományokban. Az egynyelvű és egyszokású ország gyarló és törékeny. Azért meghagyom neked, fiam, hogy a letelepülő idegenekkel bánj tisztességesen, hogy veled és nálad szívesebben tartozkodjanak, mint más országban.”

 

Így lettek magyarrá a Jászok – vélte a szónok, aki kitért Szent István életművének, a máig tartó alapoknak a titkára, amelyet a hit és az összetartozás erejében vélt  felfedezni. Ezért van ma módunk ünnepelni, mert a vérzivataros századokban is élt Szent István műve, az örök értékek összekötőkapcsai minden magyar között, ezért tudtuk mindenek ellenére védelmezni az oszmán túlerőtől Európát, ahogy Bonfini írta: ha nincs Hunyadi János és Magyarország, akkor a keresztény Európa is megsemmisült volna. Innen eredeztethető az a vakmerő bátorság is, amellyel a Szovjetunió ellen is szembe mertünk szállni.

 

Erre az örökségre továbbra is szükségünk van, hiszen napjainkban is hasonló feladatok állnak az ország előtt, mint Szent István korában. A kettős állampolgárság megadása, az egyházi törvény, az új alkotmány mind-mind részei eme hagyomány folytatásának, az ország ujjászervezésének. Ehhez kettős alázat szükséges. Ahogy István király fogalmazott: „Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

 

Ma más az ellenség, a leküzdendő fenyegetés: az adósságunk, az elzálogosított jövő, ami ráadásul akaratunkon kívül történt, kimerítő elkeserítő harcot követel tőlünk, ami évekig eltarthat. Ha megfáradunk, jó arra gondolni, hogy milyen példát mutatott Szent István. Abban is, hogy nem fogadta el Európa legerősebb országától, a németektől a koronát, inkább a nehezebb utat választotta, de megőrízte a függetlenségünket. Ma is bizonygatni kell az Európai Unióban, hogy a sokszínűséghez járulhat hozzá Magyarország, s ebben az állapotában erősítheti az államok szövetségét. Szalay Ferenc végezetül úgy vélte, hogy az ország előtt álló feladatok jelentősek, szükség van a nemzet hitére és erejére. Stabil jogrendszer kell, igazságos állam. Ehhez kívánt a szónok mindannyiunknak erőt, bölcsességet, bátorságot és kitartást.

 

 

Szabó Tamás polgármester a Jászberényi Nyár ünnepségsorozatában különleges alkalomnak nevezte a mostani ünnepet. Megragadta az alkalmat, hogy az ünneplő közönség együtt gratulálhasson a nemzeti ünnep alkalmából kitüntetett városi polgároknak. Sisa József a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét vehette át az ünnep előestéjén Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban, az ország tíz másik kitüntettjével együtt Schmitt Pál köztársasági elnöktől. Ugyancsak pénteken hárman Jász-Nagykun megye díját vehették át Szolnokon: Farkas Ferenc tanár úr (szerkesztőségünk oszlopos tagja) pedagógiai; Szatmári Zoltán gazdasági, Gallai Antal sport tevékenységéért.

 

Borbás Ferenc jászkapitány köszöntője után Szántó József címzetes apátplébános ünnepélyes keretek között megszentelte az új kenyereket, amelyekből az elsőket Nagy András városkapcsolati tanácsnok és Baranyi László képviselő vágta meg, segítőik pedig körbehordozták a kenyérszeleteket és kis kosaraikból mindenkit megkínáltak. A megszentelt egész kenyerekből Szalay Ferenc, Szabó Tamás, Szántó József, Borbás Ferenc, Hortiné Bathó Edit és Kocsán László művészeti vezető, vagyis az ünnepség főszereplői és szervezői kaptak egy-egy darabot.

 

 

A Palotásy János vegyeskar és a Jászsági Hagyományőrző Együttes énekes-táncos produkcióit követően a szózat hangjaival ért véget az egy órás megemlékezés hivatalos része. Nem kevéssé volt érdekes a folytatás. A város érdeklődő polgárai -- méginkább ifjú polgárai --, a Jár a malom, jár -- a búzaszemtől a kenyérsütésig elnevezésű kézműves programban végigkövethették a búzától a megsült péksüteményig a gabona útját.

 

Először kézzel kicsépelhették a búzát, amit átszelelés után zsákba raktak és átvittek a malomba. Ott megőrölték, majd újraőrölték, amíg egyenletes lisztet nem kaptak. Ezt megszitálták, az egyszerűség miatt csak egyféle szitával. Itt gyorsítottak a folyamaton és már begyúrt tésztából formálták meg a perecet. Ezeket tojással és lisztes-vizes-sós oldattal kenték meg, amiből az a fehér valami lesz, amit élvezettel leeszünk a perecről, mielőtt még beleharapnánk. A perecek nem egészen autentikus sütőbe kerültek, majd nemzeti színű masnit kaptak, és a kis munkások átvehették egy környi játék után. A sütés idején ugyanis éppen a Csalóka Pétert nézték meg a kis molnárok-pékek.

 

halász