2012-07-09 08:40:06

 

A ’90-es évek elején, amikor szerzőtársával együtt vicces szövegeket, csasztuskákat publikált az LVG diáklapjában Luszcz Viktor (emlékeim szerint ők követték el az akkor aktuális Exotic-paródiát, de erre nem merném letenni a nagyesküt – persze, hogy most nem áll rendelkezésre tárgyi bizonyíték, elkeveredtek valahol a gondosan eltett Lehel Harsonák…), talán még kis összegben sem mert volna fogadni arra, hogy huszonegynéhány évvel később zenekarával a szolidan kicsúfolt, országosan ismert banda frontembere előtt lépnek fel valaha. Pedig ezt történt szombat este: az Ingyencirkusz koncertezett, Sipos F. Tamás pedig fellépett szombat este a III. Érpart Fesztivál színpadán. 
 

A cirkuszi életérzésre a frontember, Oláh György zöld parókájával ráerősítő, funk-rockot játszó zenekar most sem hagyta cserben a zenéjüket kedvelőket: „Nyirga bohóc” és „Zoli bohóc” ez alkalommal is masszív ritmusszekciót alkotott, míg „Viktor bohóc” rendületlenül sikált gitárján. Persze nem felejthető ki a felsorolásból a saját szerencsétlen választása eredményeképpen narancssárga pólóban fellépő, így az Érparton fellelhető összes kisméretű, repülni képes rovarfélét felsőtestén összegyűjtő énekes, Gyuri bohóc sem.
 

Megbízhatóan jó színvonalú zenét élvezhettünk. Jó volt hallani, hogy van olyan szerzeménye (Repülőszőnyeg) a bandának, amelyet már unnak a helyi rádióban  - bizonyíték ez arra, hogy nem kell messzire menni ahhoz, hogy érdekes, sokak számára befogadható zenét találjunk. Olyan ez számomra, mint az étteremben a „ház bora”: a vendéget meg tudjuk kínálni jó kis hazaival. És elhangzott egy olyan dal is (Elengedlek), amely fontos témát dolgoz fel: a szeretteinktől, hozzánk közel állóktól való elbúcsúzást.
 

Trabanton száguldott a színpad elé Sipos F. Tamás, aki a már említett Exotic frontemberi pozícióján kívül a ’90-es években Pierrot segítségével popos-raggamuffinos szerzeményekkel szerzett ismertséget. A legismertebb nótákat felvonultató műsort (Trabant; Nézz rám, tizedes, Optimista dal, Buli van) jól fogadták az érparti kánikulában a jászberényiek, akiktől egy régi Mango Jerry-dal („In the summertime”) feldolgozásával búcsúzott el az énekes, aki a fesztivál műsorvezetőjének, Erdei Gábornak válaszolva elmondta, a tévés dalversenyek felkapott szereplői jóval kevésbé zavarják, mint a ’90-es évek kizárólag tátikázásra képes formációi, előadói.
 

Szombat este jó hangulat volt az Érparton, nagy tételben fogytak a hűtött védőitalok, volt táncház, koncert, sztárvendég, diszkó, íjászbemutató; a látottak alapján úgy tűnt, sikerrel elégítették ki a különböző igényeket – a zenei kínálatot böngészve úgy érzem, ez nehezen vitatható.

P.T.