2014-08-26 12:04:53

 

 

A fenti címmel kaptunk olvasói levelet Safcsák Gyulánétól, aki a műfüves labdarúgópálya mellett megépítésre kerülő parkolók, pontosabban az ennek okán kivágott fák érdekében emelte fel a hangját. Az alábbiakban teljes egészében közöljük olvasónk véleményét.


A tanárképző főiskola mellett, az Aprítógépgyár felé haladva, uram Isten mit látok? Jó pár darab élete teljében lévő fát kivágtak. Ki tette ezt, és miért? Kinek voltak útjában?


Sokan parkolnak ott az utcában egy-egy nagyobb  rendezvénykor. Milyen jól esik egy fa hűs árnyékában megállni, nem pedig a tűző napon. Milyen jól megoldották ezt a gimnázium mellett, a mozi felé haladva. Megőrizték a szép nagy fákat, jó parkolóhelyeket kialakítva közöttük.


Borzasztó nagy kár ez, mert ha ültetnek is helyettük, hány év múlva lesznek azok olyan nagyok, mint ezek voltak. Sok évet elveszítettünk! Hát magunk alatt vágjuk a fát? A legnagyobb kincsünket herdáljuk el?


Nap mint nap hallom, olvasom, a környezetrombolás miatt a szakadék szélén állunk. Nagyjából hat héttel ezelőtt hallottam ezt a rádióban, amikor egy riporter egy szakemberrel beszélgetett erről. Azt mondta, most még az utolsó pillanatban vagyunk, hogy a katasztrófát megakadályozzuk. Akkor mit tegyünk? – kérdezte a riporter. Ültessünk fát – válaszolta a szakember. Már akkor felvetődött a kérdés bennem, hogy mi hétköznapi emberek mit tehetünk? Igen, mindenki ültessen egy fát! Az önkormányzat jelöljön ki egy területet, ahová bárki, bármilyen fát ültethetne! Az egész várost szépíteni lehetne és egészségesebbé lehetne tenni, ha sok helyre ültetnénk fát, ahol még nincs.


Abban biztos vagyok, hogy segítenének azok a szakemberek, akik ehhez értenek. Az emberek szeretnek büszkék lenni arra, ha valami jót tesznek. Mindenki ráírhatná egy időt álló anyagra a nevét és a dátumot, hogy mikor és ki ültette. Ebből kell egy kampányt szervezni, mint például a mellrák elleni országos kampány. Ez mindenkinek az érdeke. Én felajánlom egy fa ültetésének a költségét.


A város és az ország vezetőitől elvárjuk, hogy emellé az ügy mellé álljanak. Ez nemcsak a mának az érdeke, hanem a jövőjé is. Ez az az ügy, amiért a pártok összefoghatnak, és nem torzsalkodnának, hogy kinek az ötlete, és miért nem jó. Hanem azt néznék, hogy miért jó, s mi abban a jó. Mert ne felejtsük, akárhogyan is, ha fát ültetünk, az a hasznunkra válik. Megőrizzük, elősegítjük vele a jövő nemzedék életlehetőségét. Milyen nagyszerű lenne, ha végre a közös célért küzdene mindenki, nem pedig egymás ellen.


Safcsák Gyuláné