2014-10-21 10:33:29

 

Nemrégiben a Déryné Rendezvényházban tartották a Mária Terézia királynő kiváltságlevele a jászok és a kunok részére című díszkiadású könyvritkaság ünnepélyes bemutatóját. Akkor köszöntőt mondott Szabó Tamás polgármester és a szerző dr. Csáky Imre PhD címertörténész ajánlotta az olvasók figyelmébe a kötetet. A nem mindennapi könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével Őexellenciája Habsburg-Lotharingiai Mihály is, a Szuverén Máltai Lovagrend magyarországi nagykövete, Habsburg-Lotharingiai József főherceg, Magyarország egykori nádora, a jászok és kunok grófja ükunokája is. Az őexellenciájával akkor készült interjúnkat most közöljük.

 

Talpig gentlemanként lépett a terembe, királyi vérből származó embert ritkán látók is rögtön megmondták volna róla, hogy kék vér folyik ereiben. Ne gondoljunk azonban pökhendi fejtartásra és karót nyelt megjelenésre. Közvetlenség és valódi nemesség sugárzott belőle, megspékelve olyasféle eleganciával, ami nem tűri magán sem a farmernadrágot sem a nyitott inggallért.
 

- Meséltek Önnek felmenői a Jászságról, esetleg Jászberényről?
 

- Sajnos, bár itt születtem Magyarországon, nem sokkal később menekülnünk kellett innen, így Portugáliában nőttem fel. Így az országról és a jászokról szerzett ismereteimet leginkább a nagyszüleim elbeszéléseiből tudtam felépíteni. Szüleim mesélték, hogy nászúton jártak az Alföldön és nagyon szép helyeket, kedves embereket ismerhettek meg az alatt az idő alatt. Nagyapám pedig, aki magas rangú katonatiszt volt az első világháborúban arról beszélt, mennyire bátrak és nagyszerűek voltak a jászsági katonái. Úgy emlékezett, ők voltak emberei közül a legmegbízhatóbbak, ezért nagyon szerette őket. József nádortól, az én ükapámtól csak feljegyzések alapján tudjuk, hogy nagyon szeretett a jászok között tartózkodni, erős kapcsolat fűzte őt az önök népéhez. Sajnálom, hogy a feleségemmel mi csak most jutottunk el ide.
 

- Mit csinál, amikor éppen nem nagyköveti teendőit látja el?
 

- Legszebb feladatom, a Mindszenty Alapítványhoz fűz, melyet még a hercegprímás hozott létre, és én vagyok sorban a hatodik elnöke. Épp az ő boldoggá avatását próbáljuk keresztülvinni Rómában. Iskolát építettünk Budapesten, és próbáljuk az ő szellemiségét átörökíteni a jelenbe. Az iskolát a Krisztus Légiója Kongregáció üzemelteti, ahol a fiam papként szolgál.
 

- Hogy tetszik a most bemutatott könyv?
 

- Hihetetlen munka eredménye ez a kötet, több éves kutatás előzte meg az elkészültét, ami mindenképpen tiszteletre méltó, főleg annak tudatában, hogy Mária Terézia eredeti kiváltságlevele elveszett. A mai e-mailekkel tarkított világban pedig különösen fontos, hogy egy ilyen gyönyörű kiadású mű megjelenhetett. Remélem, nagy sikere lesz, és sokan is fogják olvasni.
 

- Úgy tűnik, Önt nagyon érdekli a könyv és értékeli a szerző munkáját. Mint egy jeles család sarját, mennyire foglalkoztatja a történelem?
 

- Tekintve, hogy ezt a szép nevet viseljük, mindig érdekelt a történelem. El sem kerülhettem, hiszen a felmenőim is folyton meséltek, főként azért, mert mi már más körülmények között nőttünk fel, mint ők, akik mindenüket, ami a múltjukhoz köthető volt, itt hagytak Magyarországon. Ők nagyon kötődtek ide, a mi balszerencsénk pedig az volt, hogy a háború után menekülnünk kellett innen. A kontinens másik végéről már nehéz volt a kapcsolatot tartani, de én az ő elbeszéléseik alapján mindig vissza akartam jönni ide. Erre azonban csak a 80-as évektől volt lehetőségem, és azóta próbálom pótolni azt, ami kimaradt. Sosem tanultam magyarul sem írni, sem olvasni, csak abból ragadt rám a nyelv, amennyit otthon hallottam a beszélgetésekből. Nagykövetként és nyugdíjasként most már több időm van pótolni a hiányosságokat, jobban megismerni a magyar történelmet és gyakorolni a nyelvet. Úgy gondolom az egyik legfontosabb egy ember életében tudni, hogy honnan jön, hol áll és hová tart. Habsburg Ottó is mindig azt mondta, aki ma nem tudja honnan jött, az nem tudja azt sem, hogy holnap hová megy.

 

 

- Annak ellenére, hogy nem tanulta, jól beszéli a magyar nyelvet.
 

- Lehet, de hiányzik a nyelv mögül a magyar irodalom ismerete. A nyelvet megismerni egy dolog, hiszen én is beszélek még hat másik nyelven, mert volt szerencsém sok országban élni. Innen Ausztriába mentünk, majd Németországba, azután 1948-ban érkeztünk Portugáliába. Akkor nagyon sok királyi család ment oda, mert volt erre lehetőség, köszönhetően az akkori, ottani köztársasági elnök engedélyének. Mi is így költöztünk oda az olasz, a francia, a román és a spanyol királyi családhoz hasonlóan. Ráadásul Horthy kormányzó is oda érkezett, és mi ugyebár nem voltunk annyira jóban. De ott már egy hajóban eveztünk, sőt az unokájával, Istvánnal egy osztályba is jártam. Portugáliából Angliába kerültem, majd éltem Svájcban, Írországban, ismét Németországban, majd Olaszországban. Ha jól tudom, 27-szer változtattam lakcímet, de aztán csak hazakeveredtem, és most nagyon boldog vagyok, hogy itt élhetek Magyarországon.
 

Rédei Panni