2014-11-24 09:34:30

 

A nők is pont olyan hülyék, mint a férfiak. Képesek levelezőn végezni egy szerelmi kurzust. És odamondani annyi és annyi év után a tollába beleszédülő férfinak, hogy azért veszítettél el, mert meg sem találtál.

 

Stella P. Campbell, az ünnepelt angol színésznő negyven éven át, 1899-től 1939-ig levelezett George Bernard Shaw drámaíróval, „a füllentős, ír pojácával”. A leveleket maga Shaw jelentette meg később.


Jerome Kilty, amerikai színész és drámaíró vágott utat ebben a szórengetegben, és az ő darabját mutatta be a Rózsavölgyi Szalon november 16-án este, a Lehel Film-Színházban. A Tisztelt Hazudozó! új magyar fordításban, Valló Péter rendezésében, Jordán Tamás és Molnár Piroska napnál is világosabb jutalomjátékával került a jászberényi közönség elé. A kor és a szerelmesek vetített képeivel a háttérben.

 

Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János

 

Shakespeare után az irodalmi Nobel-díjas G. B. Shaw műveit játsszák a leggyakrabban az angol nyelvű színházakban, de hogy mit akart a nőktől, az a Mrs. Campbell-lel folytatott – szórakoztatóan rendhagyó – viszonyából sem derült ki. No woman, no cry, távolból írok, kedvesem, vagy hogyan gondolta? Shaw és Stella sosem lettek szeretők, tán nem is akartak. Az író felesége remekül mulatott férje szerelmi ügyein.


A színésznő elkönyvelhette magának az író-fenegyerek kitartó vonzalmát, és a fejéhez vághatta, hogy azt mondtad, égen-földön a barátom vagy. A Pygmalion virágárus lányának szerepén, Stella házasságán, a háborún és Hollywoodon keresztül haladt történetük az utolsó lezárt borítékig. Nem hatalmas hazugságokkal, csak az igazság nem teljes bemutatásával. („Te meglátsz valamit, és azt kérdezed ’Miért?’. De én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom ’Miért ne?’.”)


Jordán Tamás és Molnár Piroska szellemesen riposztoztak, nem fogytak ki egymásból. „Fülig szerelmes lettem magába – tizenkét órára.” „A kígyó ilyen ír akcentussal szólhatott Évához, máskülönben észre sem vette volna az almát.” Íróasztal mellől lődözték szavaikat a másikhoz, játszott a kéz, a szem és a száj. A színpadon lenni is tudni kell.


A színész dolga – oktatta Shaw Stellát – beletalálni a drámaíró tűjének lyukába, a kezében tartott szerep-fonállal. Megvolt, függöny.


Kun Tibor