Menu

Csak a jók mennek el - Eperjesi Nándor 1968 - 2015

2015-01-28 13:06:02

 

Nem így kellett volna indulnia ennek a napnak. Még nagyon soká kellett volna ennek bekövetkeznie. Felfoghatatlan, egyszersmind érthetetlen, hogy mehettél el közülünk ilyen hirtelen? Hogy hagyhattál ennyi mindent ránk? Része voltál nemcsak a jászberényi, jászsági sportéletnek, de számtalan gyerek és általuk megannyi család áll most dermedten a hír hallatán. Biztos? Ez valami rossz vicc? Sajnos nem az. Isten veled, Nándi!

 

altAnnyi minden zsong most a fejemben. Hogy mindig örömmel üdvözöltél. Hogy akkor is bátran, egyenes tartással jöttél be szerkesztőségünk ajtaján, amikor más köszönni is elfelejtett nekünk. Sokat elmond egy emberről, hogyan viszonyul másokhoz. Te tudtad, mit akarsz elérni, küzdöttél érte, de soha nem másokon keresztül, sosem alázkodtál meg, nem hajtottál fejet, csak az előtt, aki azt megérdemelte. Nem sokan voltak ilyenek. Kivívtad mások nagyrabecsülését egyenes gondolkodásoddal és tiszta szavaiddal.

 

Tiszta szavak, tiszta kezek. Adtál a becsületedre, ami a szíveden az a szádon. Ha veled beszélgetett az ember, sosem merült föl a gondolat, vajon azt is gondolod-e, amit mondasz, vagy csak szerepet játszol. Neked nem esett nehezedre Eperjesi Nándornak lenni. Tisztában voltál értékeiddel, hiányosságaiddal, tudásoddal és azzal, mit vársz másoktól, mit vársz az élettől. Ezért tudtál annyi gyereknek és talán felnőttnek is utat mutatni. Biztos kapaszkodó, igazi Mester voltál. Kellő iróniával, de mérhetetlen igazságérzettel éltél közöttünk. Szerveztél, edzettél, tettél az egészségedért és mások egészségéért is. Első kérésre ott voltál a városi rendezvényeken, úton-útfélen találkoztunk veled, ha mégsem, hát te kerestél minket. Csak nyílt az ajtó, elmondtad, mire gondoltál, mit szeretnél látni az újságban magatokról, minden sikernek és eredménynek tudtál örülni, mi pedig félretoltuk az éppen aktuális dolgainkat, és meghallgattuk, megírtuk, amit szerettél volna világgá kiáltani. Ez így volt természetes.

 

Most mégsem kiáltottad világgá, hogy baj van. Múlt héten még beszéltünk telefonon. Mondtad, hogy sok a gond, de nem gondoltam, hogy ekkora. Azt mondtad, majd személyesen megbeszéljük. Már nem maradt rá idő.

 

Én azokkal a szavakkal búcsúzom Tőled, amelyeket Te mondtál egy interjúban, amit Veled készítettem (Ez nem divatsport, ez harcművészet - TutiHír/Jászkürt 2012.):

 

"Már egy tizenéves gyerek is rá tud döbbenni arra, hogy a teste fegyver, amit szükség esetén tud is használni. Nem fél, mert ahhoz, hogy eltörjön egy téglát, épp annyira szüksége van bátorságra, mint ahhoz, hogy megüssön egy másik embert. Az ütés mindig fájdalommal jár, amit elsősorban nem fizikálisan, hanem mentálisan kell feldolgozni. Nemcsak akkor, ha engem ütöttek, hanem akkor is, ha én ütöttem meg valakit. Aki évek óta tisztában van azzal, hogy mivel jár az, ha megüt valakit, sokkal inkább ura önmagának és a tetteinek. Megmarad a tartásuk, a szerénységük és az élet minden területén kamatoztatni tudják a harcművészet gyakorlása során megszerzett tapasztalatokat, legyen szó tanulásról, munkáról, stresszhelyzetekről, bármiről. Magabiztosabbak lesznek, jobb kiállásúak és erre mindig szükség volt, nemcsak a mai gyerekek igénylik. A harcművészet tartást ad fizikailag és lelkileg. Az edzőteremben megszerzett alázat és önuralom jelen marad a magánéletben is. Az egymás segítése, hogy a másikra nem vetélytársként, hanem társként tekintünk, az életünk részévé válik. Nem megverni akarjuk a másikat, hanem legyőzni. A mindennapokból már kiveszőben lévő állhatatosság és szerénység még él a harcművészetekben és azok művelőiben. Engem például ez tartott itt."

 

Ez tart itt Téged velünk, bennünk, a tanítványaidban, barátaidban továbbra is. Hiányozni fogsz, barátom.

 

Rédei Panni

 

Isten veled Nándi mester!

 

Első telefon: Hallottad? Meghalt Eperjesi Nándi. A lányom kapta az üzenetet a facebookon. Tudsz valamit? Tényleg igaz?
Második telefon: Ülsz? Meghalt Eperjesi Nándi!
 

A két telefonhívás között eltelt fél perc, én meg csak kapkodtam a fejem. Mi történt? Mi van Nándival? Ez nem lehet igaz! Azután gyorsan kiderült, hogy mégis az.

 

Behunyom a szemem, s ott áll előttem egy fiatalember, aki megérkezett Jászberénybe, s újra szeretné éleszteni a taekwon-dót. Az én ismeretségem, barátságom ekkor kezdődött Eperjesi Nándorral, aki tiszta, nyílt szívvel érkezett, és az évek során ugyanilyen is maradt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hosszú időn keresztül mint városi sportvezető, majd mint újságíró segíthettem a munkáját. Milyen furcsa ezt most már múlt időben írni…

 

Nándi! Nem gondoltam, hogy egyszer megríkatsz, de most, amikor ezeket a sorokat írom – nem szégyellem – potyognak a könnyeim. Rengeteg nagyszerű pillanat jut eszembe, ha arra emlékezem, milyen közös élményeink voltak. Ahogy betoppantál a szerkesztőségbe és újságoltad tanítványaid sikerét, ahogy kezet fogtunk, ahogy két sportbarátnak kell, ahogy meséltél terveidről, ahogy segítséget kértél azok megvalósításához, ahogy az edzéseket irányítottad, ahogy a Lehel Kupákat szervezted, ahogy…

 

Nem véletlenül szerettek téged annyian, Barátom! Te ember voltál a szó legnemesebbik értelmében. Olyan ember, aki a többiek jobbítását, segítését tűzted magad elé célként a sporton keresztül is. Mindig azon dolgoztál, hogy ifjú tanítványaid egyre jobbak legyenek a sportban és emberként is megállják a helyüket az életben. Közösségformáló ember voltál, aki önzetlenül végzete dolgát, nem várt érte dicséretet, elismerést. Szerencsére látták ezt mások is, így megkaphattad a megyei sportdíjat, amit nagyon meg is érdemeltél. De a te munkád értékét nem a díjak, az aranyérmek adták, hanem az a szeretet és tisztelet, amely Téged a sport világában övezett. Mert az mindennél többet ér.

 

alt



 

Felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen tetterős, mozgékony ember egyik pillanatról a másikra kilép a földi életből és az égiek közé költözik. Soha nem panaszkodtál, mindig előre néztél és terveztél. Nagyon ritkán láttalak fáradtnak, mert a benned égő tetterő hajtott tovább. És most múlt időben kell rólad írni. Arról a mosolygós emberről, akivel jó volt mindig találkozni, akinek mindig volt egy-két jó szava, amellyel felvidított még akkor is, amikor nem volt éppen jókedvem.

 

Nándi mester! Köszönöm neked, hogy ismerhettelek, hogy a barátod lehettem. Nagyon nehéz ezt leírni most, tudván, hogy soha többet nem foghatok veled kezet, nem nézhetem az edzésedet, nem figyelhetlek, amint a Lehel Vezér Kupán irányítod a többieket…

 

Hirtelen hagytál itt bennünket, de emléked örökre velünk marad. Az a mindig mosolygós Nándi mester maradsz nekünk, akit a legtöbbször láttunk. Találd meg a helyed az égiek között is, Nándi. Te jó ember voltál, aki példát mutatott a többieknek! S, hogy miért mindig a jók mennek el idő előtt? Ez az a kérdés, amelyet sokszor feltettünk már, de válasz nincs rá.

 

Eperjesi Nándor, Nándi mester, élt 46 évet. Ő az, aki az égbe költözött, de szívünkben él tovább a Földön.

 

Szántai Tibor

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít