2015-02-23 13:16:33

 

Manapság igen népszerűek Nyáry Krisztián írásai, aki jeles és híres emberek szerelmi történeteit az interneten, majd könyvben is közreadta az elmúlt években. Jászberény széles közönsége általa értesült arról, hogy Molnár Ferenc titkárnője Barta Vanda Jászberényben született. Egy újabb híressé vált földink élettörténete azonban meglehetősen szomorú.


Népes zsidó családba született. A Hirschler – később Hajdú – családnak birtokai voltak Felsőszentgyörgyön, Jászberényben, de Árokszálláson is. Gyermekeik között ügyvéd, bankár, orvos is volt. Dr. Hajdú Miksa (Mihály) orvos lett, és dr. Schorr Matildot elvette feleségül, aki az első női orvosok egyike volt Magyarországon. Több gyermekük is született. Akikről tudunk: Hajdú Heléna Johanna 1903-ban született, aztán még egy kislány – nevét nem ismerjük - ifjabb Hajdú Mihály is érkezett, és 1907-ben Hajdú Margit Vanda.  Ő 1907. november 1-jén született Jászberényben, és 1947-ben halt meg New Yorkban. 


Arról csak kevés információ maradt fenn, hogy dr. Hajdú Mihály hol praktizált, de az tudható, hogy 1909-10-ben a Jászárokszálláson a községi orvost helyettesítette. Dr. Hajdú Mihály és felesége korán elhaltak, így gyermekeiket gyámok nevelték fel. Margit, Vanda nevű lányuk története ezt igazolja. A gyámszülő tekintetében két Hajdú fivér jöhetett szóba, a Jászberényben élő dr. Hajdú Árpád ügyvéd és a Bécsben (is) élő bankár Hajdú Dezső. Dr. Hajdú Árpádnak 1907-ben egy fiú ikerpár született a családjába, majd 1910-ben egy kislány is. Gazdag ember volt a jászberényi viszonyokhoz képest, szőlőbirtoka is volt, és pénzintézet alapításában, vezetésében is szerepet vállalt.


Hajdú Dezsőnek Edit (1914) lányáról tudunk. Őt tartották dúsgazdag bankárként számon. Hajdú Margit Vanda élettörtének kutatása során több szerző – Molnár Ferenc és unokája Sárközi Mátyás is – azt írta le, hogy egy dúsgazdag bankár nagybácsi – aki szédületes karriert futott be - nevelte fel. Molnár Ferenc emlékezéséből az is tudható, hogy rajongásig szeretett fivérével, Mihállyal együtt nőtt fel. Azonban máig nem ismert, hogy melyik nagybácsi családjába került Vanda és fivére.


A Vandáról megjelent történetek szerint Debrecenben érettségizett, úszott, teniszezett, jól beszélt angolul, franciául és németül, vagyis tehetős polgári család gyermekeként nőtt fel. Nyelvtudását Molnár Ferenccel való utazásai során is gazdagította, csiszolta. Párizsban az egyetemen haladó kategóriában tanult, majd New Yorkban a Columbia Egyetemen is tökéletesítette angol tudását.


Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy középiskolába mely debreceni leánynevelőbe járhatott.  E tekintetben két nagyhírű intézmény jöhetett szóba. Az 1917-25 közötti iratok mind a Dóczy, mind a Svetits Leánynevelőben meglehetősen hiányosan maradtak meg. Bár a Dóczy Intézetben volt egy Hajdú Margit nevű diák ebben a korban, de érettségi vizsgát ott nem tett, és sem szülei nevét, sem születési helyét, dátumát nem jegyezték be a fellelt korabeli naplókba. Így nem tudhatjuk bizonyosan, hogy róla van-e szó. A Svetitsben pedig egyáltalán nem találtak ilyen nevű diákot a korabeli – sajnos hiányosan fennmaradt - iratokban.


Molnár Ferenc egykori titkárnője, szerkesztője, társa, irodalmi tanácsadója, házvezetőnője és ápolónője halála után írt könyvében azt olvashatjuk, hogy Vanda széles látókörű, rendkívül művelt hölgy volt. Azonban Molnár visszaemlékezésében azt is írta: „Meggyőződésem szerint Vandának sivár és boldogtalan gyermekkora volt”.


Vanda története az 1910-es évek során vehetett fordulatot szülei, majd gyámja elvesztésével. Molnár Ferenc írásai alapján tudható, hogy gyámatyja halála után „fényes örökségre” számított, de ez nem vált valóra. A remélt örökségből nem lett semmi, így 18 évesen - kényszerű megoldásként - férjhez ment. Így lett férje neve után Bartha Vanda, az irodalomtörténetbe így került be. Hatévnyi boldogtalan házasság után - gyermeke nem született - vált el, s keresett megélhetési lehetőséget 1932-ben Budapesten. Így találkozott - az akkor már híres - Molnár Ferenccel az egyik ismert kávéházban, és szegődött a sikeres író szolgálatába. Tizenöt évet töltöttek együtt, bejárva Európát, majd kikötve Amerikában.


Molnár Ferenc európai utazásai során Vanda mellette volt Velencében, Párizsban, San Remo-ban, Genfben, Bécsben, Milanóban, Monte Carloban, Nizzában, Cannes-ban, Lausenne-ban, Karlsbadban, Pilsenben.  Majd 1940 májusában New Yorkba utazott, Molnár kérésére - mert  a zsidók üldözése miatt 1939 végén ő emigrált -, az utolsó kikötőbe.


Molnár Útitárs a száműzetésben c. könyvében írta, hogy Vanda szerény volt. Nem költött fodrászra, új holmikra, ám minden ismerőse, rokona születésnapját, az ünnepeket számon tartotta, ajándékokkal halmozta el a hozzá közelállókat. Magyarországi szeretteinek rendszeresen küldött csomagokat. Ezek két nővére és családtagjai voltak, de volt egy barátnője is Pesten, akivel mindig levelezett, hosszasan beszámolt neki New York-i életéről.


Vanda két nővére és Mihály fivére is Pesten éltek 1939-ben. Nővérei túlélték a holokausztot, és gyermekeik is. Idősebb nővérének már unokái is születtek. Fényképeiket sorra kirakta szobájában, és naponta friss virágokat helyezett melléjük egy vázába. Vanda számára nagy csapás volt, amikor 1945-ben – hosszas levelezés és kutatás után – megtudta, hogy szeretett fivére, Hajdú Mihály a holokauszt áldozataként Auschwitzban 1944-ben meghalt.  Ezt a lelki csapást talán nem is tudta kiheverni.


Vanda 1947. augusztus 28-án, 39. születésnapja előtt nem sokkal lett öngyilkos szállodai szobájában. Molnár Ferencet megrázta a halála.  Mintegy vezeklésként írta 1948-ban az Útitárs a száműzetésben c. könyvét és Éjféli ápolónő címmel egy félbe maradt színdarabot, melyben megemlékezik róla, az együtt töltött évekről, s Vanda szerepéről alkotói munkája során. Később már egyetlen műve sem született, 1952-ben meghalt.


Molnár felesége, Darvas Lili jóvoltából New York-ban, a Linden Hill-i temetőben egymás mellett nyugszanak. Molnár Ferenc Vanda sírjára gránit sírkövet csináltatott, és ezt vésette rá: „Drága jó, kicsi Vanda a síron túl is szeretni fogjuk”.

 

Kiss Erika



A jászsági zsidóság emlékeiből

 

A jászsági zsidóság történetéről, életükről, értékteremtő munkájukról és tragikus sorsukról készül könyv Kiss Erika kutatómunkája eredményeként.


A jászsági zsidóságról ilyen összefoglaló még sohasem készült. Néhány településen a helytörténeti körök tagjai igyekeztek a XX. század végén felkutatni a még élőket, s a rájuk emlékezőket. Ám a legtöbb helyen a feledés homályába veszett már a 70 évvel és korábban itt élt zsidók emléke. E kutatás eredményeként tudható, hogy négy jászsági holokauszt túlélőt köszönthetünk még ma is. Egyikük Svájcban, az egyetlen hölgy Jászszentandráson és két tudós férfi Budapesten él.


A könyv a jászsági települések egykori izraelita vallású lakosainak emlékeit adja közre, de attól talán többet is. Kivételes személyiségek, művészek, ügyvédek, orvosok, gazdasági szakemberek, díszpolgárok is vannak köztük. Ilyen Székely Mihály operaénekes, aki világhírű volt, de Radnóti emléke több településen is él. Arról is szól ez a könyv, hogy milyen volt az együttélés a hétköznapok során, hogyan segítették egymást a zsidók és más vallásúak. A kötet a holokauszt áldozatainak neveit is tartalmazza településeként. 


Az olvasók előfizethetik – olcsóbban, mint a bolti ár - ezzel is segítve a könyv kiadását.


Az előfizetés összege 3000.- forint. Előfizetni Fényszaru, Jászárokszállás és Jászapáti városi könyvtárában, Jászberényben a Városi Könyvtárban, a Jász Múzeumban, a Jászkürt és a Tuti-Tipp Szerkesztőségében (Kossuth u. 21.) nyitvatartási időben, illetve az ívgyűjtőknél lehet.


A könyv várhatóan 2015 áprilisában jelenik meg.