2015-07-02 09:33:38

 

Hogy szerezhet magának valaki úgy örömet, hogy közben másnak bánatot okoz? A szomszéd macska kiskora óta szeret nálunk lenni, mert mi simogatjuk, felvesszük, foglalkozunk vele. Idén tavasszal áthozta a kicsinyét, mert tudta, hogy gondját viseljük.


A kismacska épp, hogy tudott kúszni, mikor megérkezett. A szeme kék volt, mint a csecsemőké. Először napokig csak aludt, és feküdt a helyén. Aztán elindult, először csak a melléképületen belül közlekedett. Később kimerészkedett az udvarra, igaz, esténként mi tettük be a helyére pihenni. Aztán megismerte a macskaajtót.


A teraszra vezető hét lépcsőfok meghódítása nem ment elsőre. Nekifutásból, lelkesedésből haladt aztán felfelé. Lejönni szintén nem tudott. A lépcső melletti ferde betoncsíkon szánkázott le.

 

 

Hetek múlva megerősödött. Szökellve vette a melléképület, járda közti magas fű akadályait. Rohant fel-le a lépcsőn. Mivel egyedül volt, nem volt máson gyakorolnia, sokat harapott; főleg minket. Imádta a telefonzsinórt rágni, és a lábpumpával játszani. A bortartót létrának használta, úgy közlekedett a konyhapultra. Ezért persze mindig megszidtuk.


De mégis imádtuk, szaladt elénk, ha zörrent az ajtó, várt minket. A reggeli felkeléskor, már az ablakból láttuk, hogy játszik az udvaron. Harapott, karmolt, nekünk támadt, játszott. Elhordta a cipőket, papucsokat, zoknikat. Sokat rosszalkodott. Aztán elfáradt és aludt, akár a cipőben, akár a szőnyegen, akár a kertben a pampafű alatt, akár a szobában az ágyon. Olyan jó volt nézni, ahogy alszik. Olyan nyugodtan, szépen!


Sajnos nagyon kíváncsi volt, a tetőről, fákról kellett eleinte leszedni. Az utca zajai is nagyon érdekelték, hát kibújt a kapu alatt. Szaladt hosszú ugrásokkal, de messzire nem ment, mindig visszajött, hisz jó helye volt, szerettük.


Imádott új dolgokat felfedezni. A bundája tele volt bogánccsal, nem győztük szedni belőle.

 

 

Valamelyik reggel is kiment, s 3 perc múlva hiába hívtam, nem volt sehol. Aznap soká mentem haza, csak este 9 után hívtam újra, de akkor az egész környéken, hangosan. S azóta is, egy hete hívom, akkora körzetben, amit egy kismacska nem is tud bejárni.


S emellett nagyon szép volt, hosszú, fekete szőrű, dús bundájú, mint egy perzsa macska, csak fekete.


Valószínű másnak is megtetszett.


De, hogy szerezhet magának valaki úgy örömet, hogy másnak bánatot okoz. Miért viszi el valaki a másét? Az a macska nekünk szinte családtag volt, vidámmá tette a napot. Nagyon rossz nélküle. Mindig úgy megyek haza, hogy azt várom, hátha hazajött, és szalad elém. Kérem, hogy aki elvitte, hozza vissza.


PKA