2016-01-29 09:26:52

 

A magyar himnusz születési napja január 22. Kölcsey ezen a napon gondolta úgy, hogy már kész a mű, nem kell rajta egy vesszőt sem változtatni. A Himnusszá lett alkotásra, a költőre, s történelmünk jeles napjára is emlékezünk minden év január 22-én.

 

A Jász Múzeumban az 1745-ben, Mária Terézia által kiadott redemptiós oklevél egy jelenkori mását nézhettük meg, sőt meg is vásárolhattuk. Az önmegváltást engedélyező okirat olyan, mint egy alkotmány, a Jászkun Hármas Kerület számára az is volt. A történészek elemzése szerint a diploma a területen élők parasztpolgári gazdasági fejlődését indította el az Oszták-Magyar Monarchia közepén.


Az oklevél magyar nyelvű változatáról több nyomatot is készíttetett a Jászok Egyesülete. Ezt mutatta be az elnök, Dobos László, s adta át ünnepélyesen Szabó Tamás polgármesternek. A múzeumban Hortiné Dr. Bathó Edit igazgató köszöntője után Bánkiné dr. Molnár Erzsébet Jászságért-díjas történész az oklevél tartalmát, a konkrét rendelkezéseket ismertette, és elemezte azok értelmét, hatásait. Hatalmas ára volt a királynői gesztusnak, 500 ezer rajnai forint, amit a terület lakosságának 1745 végére össze kellett szedni, s a kincstárba befizetni. Ekkora összeg nem állt rendelkezésére az itt élőknek, így tulajdonképpen az esemény egyben a történelem legnagyobb hitelezési akciója is volt.  Az okirat kilenc pontban összefoglalt rendelkezése azonban olyan előírás, mely a közösség életének szabályait írta le. Ezek pedig a kötelezettségek mellett a lehetőségeket is tartalmazták, és sajátos paraszt-polgári, gazdasági-társadalmi fejlődést indítottak el.


A múzeum után a Lehel Film-Színházban folytatódott az ünneplés. Előbb csak az emeleti galériában, ahol elképesztően érdekes képek borítják most a falakat egészen február végéig. Egy 19 éves jászberényi fiatalember, Harangozó Márton úgy döntött, hogy nemcsak kattintgatja a fényképezőgépét bele a nagyvilágba, nem szelfizget a mobiltelefonjával, hanem valami mást csinál. A fotóapparátus ugyan maradt a kezében, de a fejében olyasmit álmodott meg, amit csak kevesek tudnak láthatóvá tenni, rögzíteni is. Módszeresen átgondolta, hogy a víztorony vagy a nagytemplom tornyából, vagy a főtér egy pontjáról mikor, mely évszakban, mely órában lehet olyan képet készíteni, melyen a Kékesen lévő TV-torony sziluettje is látható. A város nevezetes épületeit, utcarészeit úgy rögzítette, hogy a néző csak ámul és bámul.


Marci képei előtt Szabó Tamás polgármester arról beszélt, hogy a magyar kultúra értékeit – bármely korban születtek is azok – a digitális világban is őrizni, ápolni, gondozni kell. Szalai György fotós kiállítás megnyitójában pedig azt fejtegette, hogyan lehet állóképen a mozgást megörökíteni, s mekkora kitartás, milyen belső látás kell ahhoz, hogy a megfelelő pillanatot megörökítse a masina. Marci pedig mindezt tudja, s teszi is.

 

A harmadik felvonásban, a mozi nagytermében egy 30 perces rövidfilmet vetítettek, s az érdeklődők szép számmal gyűltek össze, hogy láthassák. Nem volt véletlen a sokadalom, hiszen egy jászberényi fiatalember, Klacsán Gábor rendezte a filmet, a zenéjét Dara Viktor írta, aki szintén berényi, és hozták magukkal a főszereplőt, Szabó Sipos Barnabást is. A filmnek ráadásul ez volt első mozivetítése, az alkotók szülővárosa előtti tisztelgés okán. Szóval szépen bekeretezték az eseménysort, ahogy illik.


A mozivásznon a Képes/ség c. alkotás kockái peregtek, s a nézők elgondolkodhattak azon, hogy az élet lényegét milyen sokféle módon láthatjuk. A filozofikus, de szellemes és szerelmes mese, a mondanivaló számos emberi képességünkről is szól, képesek vagyunk-e együttműködni, segíteni egymáson, vagy szeretni. A szabad asszociációk teszik a filmet érdekessé, kinek-kinek más gondolata révén. Megszokott világunkból eltávolodva lehettünk egy fiatalember – a képkeretező – társai egy szép, békés vidéken, ahol meglátja és megszereti a főszereplő a lányt – Kerekes Vicát. A fiatalember – Szabó Sipos Barnabás – keretbe foglalt története, pedig a lehető legszebb, legfelemelőbb a mai korban. A szerelem, az egymásra találás a világban, minden korban a legszebb kép/let. Klacsán Gábor és alkotótársai üzenete – szép keretben – az, hogy a jót is meg lehet találni ebben a szétzilált, széthulló, pusztuló világban.

 

A film alkotóival hosszasan beszélgethettek is a nézők, akik sok dologra voltak kíváncsiak. Klacsán Gábor – nemcsak rendezőként, de producerként, forgatókönyvíróként és operatőrként is – elmondta, hogy a szerény költségvetésű filmet 2010-ben Ukrajnában, egy kárpátaljai kis faluban forgatták egy hét alatt. Ám a remélt anyagi támogatások elmaradtak, így a felvett anyag dobozban maradt. Csak 2015-ben nyílt lehetőség a befejezésre, amikor Kutyik Gábor társ-producerként csatlakozott az alkotókhoz, így keretezve be történetüket.  Szabó Sipos Barnabás úgy élte meg az egyhetes forgatást, hogy az nem munka volt, hanem játék. Számos ötlet a forgatás közben született, s rá is került a képkockákra. A légies leányalak nevét is a helyszínen kapta, ott lett Mása, a valóság égi mása. Dara Viktor zenéje is szép keretet kapott e munka során, hiszen az alapja 20 éve született, s most kapta meg végső formáját a film révén.

 
A Képes/ség c. film története 2016-ban teljesedhet ki. Több fesztiválra is nevezték az alkotók, és TV-csatornák is vetítik majd. Reméljük, sokat hallunk még erről a keretbe foglalt filmről.


Kiss Erika