Menu

Az OSCAR bűvöletében

 

 

2016-02-26 10:07:27

 

A cikk vasárnaptól a szerző 2film1klip nevű facebook oldalán is olvasható lesz.


Bizonyosan nem a legpontosabb képet kapja a világ éves filmgyártásáról az az érdeklődő, aki csak a mindenkori Oscar-díjazottak listáját nézegeti. Plasztikus, egészen közérthető párhuzammal élve, olyanfajta torz kép tárul a szeme elé, mintha a nagy francia nemzetközi borversenyen a 24 kategóriából 18-ban kizárólag francia borok versenyezhetnének egymással, a pezsgő (animációsfilm) és konyak (dokumentumfilm) kategóriákban szerepelhetnének ugyan külföldiek is, de csak akkor, ha francia kereskedők (forgalmazók) által lehetne megvásárolni azokat. Ugyanakkor ügyelve a mindenkori látszatra, azért egyetlen kategóriát csak fenntartan(án)ak az összes többi külföldi bor (legjobb idegennyelvű film) versenyeztetésére is… Magyarán az Oscar-gála, minden díjával együtt nem más, mint az amerikai filmgyártás világraszóló, a világot mindenestől megetető ön-reklám, ön-marketing eseménye. Legnyilvánvalóbb bizonyítékai mindennek pont az előbbiekben vázolt versenyfeltételek, hiszen a 24 kategóriából 18-ban ténylegesen csak amerikai (angolnyelvű) filmek szerepelhetnek.


A fentebbiek tükrében, a nem amerikai szereplők szemszögéből nézve, azonban óriási teljesítmény bekerülni-befurakodni valahogy a 24. kategória végső öt helyének egyikére. Ebben az évben, nekünk, magyaroknak is sikerült ez, immáron nyolcadik (!) alkalommal. Mennyire véletlen, és kevésbé véletlen tényezők következtében adatik meg egy ilyen ”bejutás”, ezt próbáljuk meg érzékeltetni Nemes Jeles László Saul fia c. filmje döntőbe vezető útjának bemutatásával.


A legfontosabb tényező: egy (lehetőleg a filmipari-forgalmazói, és művészi szempontokból egyaránt) jó film. Ezen filmek leginkább a világ A-kategóriás filmfesztiváljain – Cannes, Berlin, Velence, Montreal, stb. – bukkannak fel. A továbbiakban nem árt, ha a film az adott fesztiválon nyer is valamilyen díjat. A Saul fia esetében a három tényező (különösen érdekes formanyelvű, ám a szélesebb közönség köreiben is érthető műalkotás, mely a 2015. évi Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri Nagydíjat nyerte) a nagykönyvben megírtak szerint össze is jött.


Ezáltal megnyílt a kapu a szélesebb értelemben vett forgalmazás irányába. A francia Film Distribution vette meg a film világforgalmazási jogát, s még a cannes-i siker melegében, június 11-től Magyarországon is elkezdték forgalmazni (Mozinet) a filmet. A film további sikere érdekében döntő tényező az első perctől kezdve jól összehangolt, napi szintű együttműködés a film gyártói (kis ország lévén az állami mecenatúra), a hazai forgalmazó és a nemzetközi forgalmazók közt. A hazai forgalmazás jól sikerült: 2015 december 31-ig 95 000, 2016 február elejéig már több, mint 150 000 fizető néző. Több külföldi országban, pl. Franciaországban minden idők legnézettebb magyar filmje lett Nemes Jeles alkotása. Emellett az Egyesült Államokban is be kellett mutatni a filmet a díjkiosztó előtti év utolsó napjáig.

 

alt




Amennyiben a fentebbi tényezők „viszik a filmet”, akkor jöhetnek az íratlan szabályok. Lehetőleg minél kevesebb on-line letöltés, vagyis „nem fizető nézője” legyen a filmnek, legalábbis a díjkiosztó napjáig. Ezt már nem minden jelöltnek sikerült betartania, de a Saulnak igen, nem mellékesen a film észak-amerikai forgalmazója (Sony Pictures Classic) különösen kényes erre (már büntette is korábban a magyar netet). Viszonzásképpen, az amerikai forgalmazó mindent megtett a film amerikai marketingje érdekében: Golden Globe-díj, jelentős sajtó visszhang: The New York Times, Variety, reklámhadjáratok Kaliforniában és a többi államban stb… Mindezek után, közben folyamatosan ott az utolsó, ám legnehezebb feladat: a tényleges döntéshozók, az Amerikai Filmakadémia tagjainak megnyerése a film győzelme érdekében. Az 5 legjobb idegennyelvű film kiválasztását minden évben egy változó összetételű speciális albizottság végzi. A bizottság által kiválasztott 5 filmre ezek után az Akadémia összes, 6261 tagja egyenként voksol.

Láthatóan az utolsó napig van-volt lobby-teendője az alkotóknak és a forgalmazóknak… És ezek után jön a várva-várt: The winner is…


Ha nem nyer a Saul fia, akkor is örülhetünk, hiszen a jelenlegi, igencsak nehézkesen működő magyar filmgyártás mégiscsak összehozott egy – az elmúlt 25 év termésében (a felsorolt példák teljessége nélkül), csak a Werckmeister harmóniákhoz (Tarr Béla 2000), a Torzókhoz (Sopsits Árpád 2001), a Hukkléhoz (Pálfi György 2002), a Másnaphoz (Janisch Attila 2004), az Ópiumhoz (Szász János 2007), a Csak a szélhez (Fliegauf Benedek 2012), a Fehér Istenhez (Mundruczó Kornél 2014) hasonlítható – újabb nemzetközi sikerű, kiváló alkotást.


Ha pedig megnyeri a szobrot, akkor…


Dr. Kis Tibor

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít