2016-05-03 09:40:35

 

Kicsit tudathasadásosnak tűnik, hogy tavaszi napon ünnepeljünk egy Vízöntő jegyben született hölgyet. Ám manapság annyi furcsaság, annyi rendkívüli dolog történik, hogy ilyen kicsiségen nem akadunk fenn, s a kérdés is csak egy pillanatra fordul meg az agyunkban. Az Ifjúság Ház nagyterme sok népes ünnepségnek, könyvbemutatónak és lakodalomnak is adott már helyet, így a helyszínen senki sem csodálkozhatott. Nos, április 29-én, a Tánc Világnapján nagy ünnepség volt több, mint kétszázan érkeztek köszönteni Hortiné dr. Bathó Editet 60. születésnapja alkalmából.
 

 

Persze több oka is volt annak, hogy e napra esett a választás. Néprajzos és más tudományos berkekben is szokás kerek évfordulón a kollégákat rendhagyó módon köszönteni. Mégpedig ha lehet, akkor olyan kötettel, melyben a munkatársak, a szakmabeliek széles köre egy-egy tanulmánnyal „ajándékozza” meg az ünnepeltet.  H. Bathó Edit esetében is így volt ez. A vaskos, 468 oldalas kötet – melyben 39 pályatárs munkája olvasható a négy köszöntő írás mellett – azonban csak április végére készült el, s ehhez igazították a nagy ünnepséget is.
 

Az exkluzív kötet szerkesztője Bánkiné Molnár Erzsébet – a Kiskun Múzeum nyugalmazott igazgatója, Jászságért díjas történész – mondta el a kiadványról tudhatókat. Az elegáns borítóhoz természetesen egy jász hímzésminta – ami az ünnepelt munkásságnak egy fontos területe – ad keretet. A címe pedig Vízöntő – azaz H. Bathó Edit csillagjegye. A könyv megjelentetéséhez persze sok pénzre is szükség volt, de a jászsági és kunsági önkormányzatok jó szívvel adtak támogatást. Így igazán szép ajándék készült a születésnapra, de nem csak ez egyedül.


Az ünnepséghez a bevezetőt dr. Horváth László, a Damjanich Múzeum igazgatója – egy időszakban a Jász Múzeumnak is a fenntartója és a jubileumi kötet kiadója – mondta el, olvasta fel. Azt ugyanis Selmeczi Kovács Attila, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnöke írta, de egy hirtelen betegség miatt nem tudott jelen lenni Jászberényben. Nos, a köszöntő az ünnepelt pályaívét, életútját mutatta be igen alaposan.  Ebben a szakmai és széles körű társadalmi tevékenységekről részletesen hallhattak a vendégek, de vetített képek is mutatták a muzeológián túli, sokoldalú munkásságának érdekes pillanatait. Így a múltat színesben is láthattuk, a sokféle egyesület és egylet, szakkörök alapításától a városvédő munkáig, a Barkóca Gyermek Táncegyüttes sikereiig, és a Hagyományőrző Egylet bemutatóiból is egy válogatást.  E köszöntőben állt: H. Bathó Edit a Jászság nagyasszonya – az elismerő és összefoglaló megnevezés, amit nem is lehet másként, pontosan kifejezni, mert így igaz.


Az ünnepelt is szót kapott a ceremónia nyitányában. Ő úgy fogalmazott: Engem a Jó Isten a tenyerén hord, hiszen oly sok mindent tudtam elérni, megvalósítani. Persze e ponton a szerető család, a pályatársak, a közvetlen munkatársak is szóba jöttek, s az a sok tisztelő és segítő, akik az asztalok mellett ültek körben, a nagyteremben. 


A köszöntések azonban csak ezután következtek igazán. A Jász Múzeum munkatársai egy olyan ajándékot adtak, mely Jászberényt ábrázolja 1857-ben. E híres festmény digitális másolatát készíttették el számára elegáns keretbe foglalva. Majd a város nevében Szabó Tamás polgármester következett, aki a dicséret és elismerés hangján szólt Jászberény díszpolgáráról. A születésnapot pedig a jászsági hagyományőrzés nagy napjának is nevezte.  Pócs János képviselő sem jött üres kézzel, egy képet adott át, mely a Parlamentben készült, akkor, amikor május 6-át a Jászok Napjává emelte az országgyűlés. H. Bathó Editnek ehhez is volt köze. A jászkapitányok összefogtak és különleges ékszereket készíttettek számára. Egy nyaklánc, két fülbevaló és egy karkötő készült tűzzománcból. Az ékszereken jász hímzésminták láthatók. Hát ilyet se viselhet akárki!


A köszöntések több mint egy órán át tartottak, mert a jászsági honismereti szakkörösektől a megyei levéltárosokon át, a kis- és nagykunsági múzeumi kollégákig felsorolni is nehéz volna ki tartotta kötelességének a köszöntést. És akkor még a néptáncosokról nem is esett szó. Elsőként a Barkóca Együttes – alapítója, első vezetője, koreográfusa is Editke – táncos ajándéka került színpadra, de nem akárhogyan. Editet felkérték a színpadra, s bizony jól megtáncoltatták, ahogy az illik. Aztán sokan mások is táncba vitték, Szűcs Gábor, a JNE jelenlegi vezetője és az idén 75 éves Papp Imre is, aki egykori gimnazista diákjának szinte kijelölte az életpályáját, hiszen a Jászság Népi Együttes alapító tagjává általa lett Editke.

 

Na, de még a születésnapi tortáról is szót kell ejteni, meg a finom ebédről, amely mellé jófajta itókák is elfogytak, ahogy az egy rendes, hagyományos és nem kevésbé jászsági ünnepségen illik. Bizony késő estébe hajlott az ünneplés vége, de így maradt igazán emlékezetes. Azt pedig nem tudjuk már, hogy a sok ajándékot, virágcsokrok garmadáját hogyan tudták elszállítani, mert egy kisebb teherautóra biztosan szükség volt.


Kiss Erika