2016-07-06 14:39:04

 

A jászberényi gettóból 1944. június 30-án elhurcolt és elpusztított több mint 500 zsidó ember emlékét minden évben felidézik a leszármazottak és azok, akiknek emlékeik vannak elhalt zsidókról, a holokausztról, illetve azok is, akik ezt kötelességüknek érzik. Itt már régen nincs zsidó hitközség, ám az emlékezés szándéka még megvan az emberek kis csoportjában.


A mindig is szépen gondozott zsidó temetőben vasárnap volt az emléknap, melyen sok új arccal is találkozhattunk. Az izraeli tulajdonban lévő Palmi Top Kft. több vezetője, tulajdonosa most először jött ilyen eseményre, de azok is ott voltak, akik ismerték, tisztelték az elpusztított berényieket, vagy azok leszármazottai. A jászberényi származású holokauszt túlélő dr. Takács Lajos is megérkezett, aki minden évben eljön, hogy tisztelegjen nagyapja, rokonai sírjánál. Az immár 99 éves, Budapesten élő férfit most felesége, lánya és unokája is elkísérte. Itt volt Magyar Levente Jászberény nyugalmazott polgármestere is.

 

Az emlékezésen Zajákné Korda Julia mondott köszöntőt, aki – egy túlélő lányaként – minden évben főszervezője a megemlékezésnek. Nagy örömmel adta át a szót a gyöngyösiek küldöttének. Kiss Balázs, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság gyöngyösi szervezetének vezetőjeként mondott köszöntést. Felidézte a gyöngyösi és jászberényi zsidóság kapcsolatait a XIX-XX. század során. A mai kor antiszemitizmusáról, a gyakran felbukkanó holokauszt-tagadásról is szót ejtett. Ennek jellemző példája, hogy egy igazi nemzeti siker, az Oscar díjat nyert Saul fia antiszemita közbeszéd tárgya csak azért, mert a film holokauszt témát dolgozott fel, és rossz ízű megjegyzéseket kap a nemrég elhunyt Nobel-díjas Kertész Imre életműve is. Úgy fogalmazott, hogy a tudatlanság, a közöny és a hazugság elleni harc apró, de fontos győzelmeket is hoz, ám minden túlélőnek, leszármazottnak, unokának és dédunokának lelkiismereti kötelessége erről beszélni. Arról, ami volt, és ahogy volt 72 évvel ezelőtt, hogy mindenki hitelesen megtudhassa a történteket és azt, hogy mindez nem mese.


Szintén először jött el a zsidó temetőbe, holokauszt emlékezésre a helyi református lelkész Mező István is. Ő arról beszélt, hogy a 72 évvel ezelőtt Magyarországon megtörtént tragédiának nem szabad megismétlődni, s küzdeni kell a kirekesztés, a faji és vallási megkülönböztetés ellen. A Bibliából olvasott fel, melyben a hit, remény, szeretet hármas egységére, ennek megvalósulására hívta fel a figyelmet.
 

A zsidó vallás szerinti emlékezést egy fiatal, a fővárosból érkezett – 38 éves – rabbi tartotta. Fináli Gábor felidézte a történelmet, az ok nélküli, értelmetlen gyűlölet korszakát, melybe Magyarország csatlós országként sodródott. Pedig a magyar zsidók sokat adtak a történelem során hazájuknak, munkájuk eredményeként sok termék lett hungaricum, az I. világháborúban hősiesen harcoltak a zsidók is, de az 1848/49-es szabadságharcban is ott voltak a férfiak. A holokauszt emléknap során a gyásznak van ideje. Az Élet menete során is a gyászé a főszerep, valójában a magyarországi zsidóság életét főként a gyász uralja. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalabb generáció zsidó identitását máshogy kellene fenntartani. A sokféle, színes és vidám, régi zsidó szokás, hagyomány felelevenítése is fontos volna, hogy a mai generációt ne veszítsék el, legyen jövőképük.


A beszédek után az 1944 júliusában elveszítettek emléktáblája elé vonultak a jelen lévők. Itt Svi Salev, a Palmi Top Kft. vezetője és tulajdonosa vezetésével a jelenlévő zsidó férfiak mondtak egy kaddist (imát). Ehhez szerencsére meg is voltak tízen, mert ez a feltétele ennek a rituálénak. A fekete márványtáblák elé a friss virágok mellé a kövek is odakerültek.


Kiss Erika