2016-08-24 09:57:47

 

Jászberény közelében, Négyszálláson van a Sasközpont, mely Európában egyedülálló intézmény. Ez igen érdekes hely kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A diákoknak szóló rendszeres programok, a nyári táborok mellett számos más eseményre is hívják és várják a természet szerelmeseit. Augusztus 20-án talán száznál is többen voltunk ott a tágas udvaron, az árnyas fák alatt, hogy a természetvédelemről, a Sasközpont hétköznapjairól halljunk ismertetőt, és megcsodáljuk a madarakat is.

 

Juhász Tibor természetvédelmi őr, a Sasközpont vezetője, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa elmondta, hogy a Jászságban 2012 óta kedvező tendencia tapasztalható a természetvédelemben, nincsenek szándékos mérgezések, ahogy volt korábban. A Sasközpontban a beteg, sérült madarakat ápolják, gondozzák, majd ha felépültek, szabadon is engedik. Sokan jelzik, ha beteg madarat láttak, vagy amikor sikerül befogniuk, elviszik hozzájuk. Bizony megesik, hogy egy fészek kicsinek bizonyul, kiesik a fióka, de az emberek mindig segítőkészek. Idén is voltak a központnak ilyen „vendégei”.

 

 

 

A telepen több röpde is van, ahol gondozzák a beteg madarakat. Van most náluk parlagi sas is, de még nem lehet szabadon engedni. Ő törött lábbal érkezett hozzájuk és még erősödnie kell, törött lába még sínben pihen. Állatorvosi vizit, s röntgenezés vár rá. Amikor majd elengedik, egy jeladót fognak ráhelyezni, így követhetik majd útját, azt, hogy merre jár.

 

Vannak vörös vércsék, egerészölyvek, baglyok, parlagi sasok, szalakóta és fehér gólyák is többen. A madaraknak is van történetük, s ezeket is megtudhattuk a szakszerű ismertetőből. Tapasztalhattuk azt is, hogy több önkéntes is rendszeresen segíti a Sasközpont munkáját, hiszen szinte éjjel-nappal gondoskodni kell az ott lakókról. A madárgyűrűzés fontosságáról, a jelzésekről, azok információtartalmáról és a nyilvántartási rendszerről is hallhattunk.

 

 

 

 

Gyűrűt kapott két vörös vércse, melyek fiatalon kerültek ide, a fészekből eshettek ki. A gyűrűzés után el is repülhettek. A szakemberek tapasztalata, hogy egy darabig a közelben maradnak az elengedett madarak, visszajárnak – van, amelyik télen rendszeresen –, aztán keresnek maguknak jó helyet.

 

Az egerészölyvet meg is simogathatták a látogatók. Baglyokból több volt a bázison, így kuvik, gyöngybagoly is „bemutatkozott”, s gyűrűzés után el is repültek. Szalakótát is meggyűrűztek e napon, majd következtek a gólyák. Köztük is van, amelyik még nem mehet el a telepről, de öten – a gyűrűzés után elrepülhettek. Igaz, nagyon nem mentek messzire, jó ideig a közeli réten, a gabonatábla közelében bóklásztak, keresgéltek, s az is lehet, hogy visszamennek még a Sasközpont környékére az őszi nagy út előtt.

 

Kiss Erika