2016-10-17 09:33:31

 

Az író-olvasó találkozóknak nálunk mindig volt egy le sem tagadható népművelő stichje. És ez rendjén is való, mert a nép ugyebár azé, aki megműveli. Az olvasók meg jönnek, dedikálásra váró kötetekkel a hónuk alatt, és élő írót akarnak látni. Mára azért kisebb lelkesedéssel, mint régebben – népszerűsége tetőpontján Moldova György dedikált Shakespeare-t is, mert a szerző nem tudott jelen lenni –, de a hardcore könyvmolyokra még sokáig lehet számítani.


A jó költő a halott költő – tekintett alá olvasóira a Déryné Rendezvényház pódiumáról az 1971-ben született, József Attila-díjas író, költő, műfordító Lackfi János. Az a szokatlan érzése támadt, mintha a saját szobrának talapzatán állna. Kosztolányi Dezső és egy kisfiú találkozásáról beszélt, hogy amikor Kosztolányi bevallotta a gyereknek, verseket ír, a fiú elcsodálkozott… Költő vagy? És mikor haltál meg? Lackfi szerint a tankönyveink olyanok, mintha bennük az összes verset ugyanaz a szakállas bácsi írta volna a halála (az öngyilkossága) előtti napon.


A jó író jó olvasó is – a közelmúltban elhunyt Esterházy Péter az egyik legnagyobb magyar olvasóként is bevonult az irodalomtörténetbe. Lackfi János a kiadója kérésére körbekémlelt, és megírta, hogy mit tudhatunk magunkról itt, a népek útkereszteződésében, ahol, valljuk be, elég nagy mákunk van, úgyis mint kábítószer. Az első könyv (Milyenek a magyarok?) olyan sikeres lett, hogy írója meg sem állt négyig. Október 4-én a Városi Könyvtár vendégeként olvasott fel, adott elő részleteket ezekből a felszabadultan körberöhöghető magyarkalauzokból.


Hogy milyenek a magyarok, elsősorban optikai kérdés, messziről nézve egészen jófejek. Amúgy meg méricskélők, betyárok, találékonyak, siralomvölgyiek és mindenütt felbukkanók. Sokfélék, árnyaltak, mint a nyelv, amit beszélnek.


Hallottam a rádióban, mondja egy, a magyarok országában élő külföldi, hogy hétfőn öngyilkos lett egy férfi Ajkán. De kicsoda? Ki az a nő, aki öngyilkos lett egy férfi ajkán? A varázsmondat, amivel  magyarok között mindenkor társalkodást lehet kezdeményezni, a „Hej, nehéz az élet”…


A magyaroknál mindennek van határa, de megkerülik. A magyarok tuti megmondásban is nagyon nagyok. Megkérdezik az öreg székelyt: – Aztán igaz-e, hogy itt, a faluban maga mindent tud? – Nono! Mindent is.


Kun Tibor 

Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János