2017-03-06 10:37:58

 

A huszadik század világjobbítónak szánt, brutális eszméi következtében tízmilliók veszítették el életüket és szabadságukat. Az egyik eszme hirdetői és megvalósítói hazudtak az embereknek, semmi sem vált valóra az ígéreteikből. A másik eszme propagálói és végrehajtói viszont véresen komolyan vették lázálmaikat. Tébolyultak, zsenik, kis ügyesek és nagy senkik, csodák, csalódások, illúziók és rögeszmék abszurd kavargásából formálódott riasztóvá és groteszkké az elmúlt évszázad történelmi tablója. Az ezerkilencszázas években több hadseregnyi embertársunk ostromolta kitartóan az egeket, ám végül csak kevesek érezhették a győzelem édes ízét.


A gyűlölt és magasba emelt század alternatív eseménytörténetéről szóló szöveg Patrik Ouredník, a nyolcvanas évek közepén Csehszlovákiából Franciaországba emigrált cseh író 2001-ben megjelent könyve, az Europeana / A huszadik század rövid története, melyet Gyarmati Kata azonos címmel alkalmazott színpadra. A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának erre az alapra épített előadását Csernik Árpád rendezte és játszotta a Főnix Fészek Műhelyház deszkáin.

 

Alcíme ellenére, a február 8-i, fekete humorú darab csak nagyon távolról köszönhetne a tudományos ismeretterjesztésnek. Provokatív, ironikus és nem egyszer bizarr összefoglalóját adja valaminek, ami kísértetiesen hasonlít Európa XX. századi történelmére.


Ouredník minimál artban előadott víziójának legszürreálisabb momentumaiban is volt valami kínosan szomorú. Mintha csak azt a kérdést szerette volna feltenni: és hová vezetett mindez?


A fehér táblára színes filctollakkal, villámgyors, balkezes ábrák kerültek, szellemesek, irkafirkák, de megkomponáltak. A táblát telerajzolta, törölte és előtte forgolódott Csernik Árpád, akkurátus, könyökvédős hivatalnoknak öltözve. Akár könyvelhetett vagy bérszámfejthetett volna, de inkább – tanárosat játszva – tájékoztatott, eligazított, összegzett és a kevéssé ismert részletekbe merült. Szenvtelen pillantásokat vetett a tábla melletti vetítővászonra, melyen a háborúk és a félelmetes technikai fejlődés következményei sajátos szemszögből villantak fel. A színész-rendező zenével is savazta a múltat – a német himnusz és az Örömóda alatt nagyszerűen lehet németezni, angolozni, franciázni… A melltartó például egy francia nő találmánya 1914-ből. Tanú. (Gogolák elvtársnő, egy pillanatra! Ez egy új szoknya magán, igaz? Új, Virág elvtárs. Kurta. Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának! Nincs erre nekünk szükségünk, igaz, Pelikán elvtárs?) Hagyjuk, törékeny az emlékezet, és az is csupán vicc, hogy a többpártrendszer és a demokrácia csak megnyomorítja az emberiséget, és elsorvasztja az értékeket.


Csak vicc az egész.


Kun Tibor
Fotó: Szalai György