A Góré és László bácsi - emlékezés a Hűtőgépgyár két nagyszerű vezetőjére

2017-05-09 10:45:07

 

Jászberény, de a Jászság 20. századi történetének meghatározó eseménye volt 1952-ben, amikor létrehozták a Fémnyomó- és Lemezárugyárat, mely aztán fénykorában hatezer embernek is munkát adott. A gyár két jeles vezető egyéniségének, Gorjanc Ignácnak (1924-1987) és László Károlynak (1917-1983) volt ez elsősorban köszönhető. A sors úgy hozta, hogy 2017-ben László Károly 100. születésnapját ünnepelhettük, s Gojanc Ignác halálának 30. évfordulójára emlékezhettünk. Ennek megszervezését a Gépipari Tudományos Egyesület jászberényi csoportja, a Háztartási Gépek Szakosztálya vállalta. Április 28-án tartották az ünnepséget az egykori munkatársak, tisztelők és a családtagok jelenlétében Jászberényben.


Mindkét jeles személy Jászberény díszpolgára volt, ezért a Fehértói temetőben, egymás közelében vannak eltemetve. Így a tisztelők, az emlékezők április 28-án délután ott gyülekeztek, és síremlékükre virágok, koszorúk kerültek.


Az emlékest a Szikra Galéria konferencia-termében folytatódott, ahol Szikra István mérnök, a GTE szakosztályi vezetője, az est házigazdája köszöntötte a vendégeket. Az emlékezésen jelen volt László Károly családjának nyolc tagja, felesége, lányai és unokái, valamint Nagyné Gorjanc Gabriella és fia Zsolt is.

 

alt

László Károlyné és Gorjanc Gabriella

 


Az emlékezés során Szabó Tamás polgármester volt az első, aki szót kért és kapott. Ő azt hangsúlyozta, hogy a két kiváló mérnök világszínvonalú gyárat hozott létre. Jászberény fejlődése is a gyár révén indult el, s lett híres nemcsak hazánkban, de külföldön is. A Lehel hűtőgépek Euróban ismertté váltak. Ezt a két kiváló vezető teljesítményének is köszönhetjük – fogalmazott.


László Károly műszaki igazgató életét, munkásságát Metykó Béla, a gyár ma már nyugalmazott mérnöke és a helytörténet iránt érdeklődő személyiség ismertette. Ő is László Károly csapatába tartozott fiatal mérnökként. László bácsi – csak így hívta mindenki –  tanulmányait több helyen is végezte, így történt, hogy Jászberényben érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. Az 1930-40-es évekbeli műszaki és gazdasági változások során nagy szakmai tapasztalatokra tett szert az alumínium-feldolgozás terén. Ezért nem volt véletlen, amikor 1954-ben Jászberénybe, a Fémnyomó- és Lemezárugyárba irányították. Az alumínium feldolgozás terén ő már akkor nagy szaktekintélynek számított. Érdeklődése az erőművi hűtőrendszerekre is kiterjedt, de az 1958-ban Jászberényben is elkezdődött hűtőgépgyártásban meghatározó az ő szerepe volt.


Dr. Pető László ny. főiskolai tanár Gorjanc Ignácról mint menedzserről beszélt. Ő volt az, aki látva a változásokat mindig újabb és újabb termékek gyártását segítette elő – emelte ki. A gyár nemzetközi kapcsolatainak szélesítésén is fáradozott. A hazai – a helybeli mérnökcsapat – mindig kész volt az újdonságok befogadására, így a kompresszoros Lehel hűtőgépek mellett a Sibir licence megvásárlása után abszorpciós gépek is készültek a gyárban. Kiemelte azt is, hogy a szocialista korszakban jelentős politikai szerepet is vállalt, aminek „haszna” a város és a gyár javát egyaránt szolgálta.
 

 

alt

A László család a Szikra Galériában



Gorjanc Ignác származásáról, családjának Csepelre kerüléséről, életútjáról Kiss Erika helytörténeti kutató tartott előadást. Ő azt emelte ki, hogy amit Csepelen látott, tanult, azt miként „hozta át” Jászberénybe, s mit köszönhetett a város a gyárnak. Lakások, óvodák, sportpályák, művelődési ház épültek – úgy, mint Csepelen is – a gyár jelentős támogatásával. Sajnálatos betegsége kapcsán a jászberényi kórház támogatására is sok milliót áldozott a gyár, ami aztán a gasztoenterológia hazai fejlődését, sok ezer beteg gyógyulását is szolgálta.


A Lehel Hűtőgépgyár privatizációja sem véletlenül történt. 1989-ben már itt voltak a svédek, mert ismerték a gyárat, tudták, hogy a Lehelt érdemes lesz megvenni. Így hazánkban 1992-ben minta volt az Electrolux privatizációja, majd a gyár piacgazdasági körülményekhez való „igazítása”. Erről Babucs József – a Lehel egykori és az Electrolux jelenlegi – gazdasági igazgatója beszélt az emlékesten. Ő is ismerte mindkét jeles személyiséget. Kiemelte, hogy László Károly iskolát teremtett a műszaki vonalon, Gorjanc Ignác pedig a politikában, az államigazgatásban való feladat-vállalással tudta segíteni a gyár és a város jelentős fejlesztését. Elmondta, hogy a svédek hatalmas eredménynek tartják, hogy Jászberényben a semmiből ipart teremtettek, ezt tisztelik, nagyra tartják.  A szocialista nagyvállalatból azonban sikeres piacgazdasági szereplőt faragtak, és ez sem kis dolog.  Az Electrolux Magyarországon immár 25 éve gyárt és fejleszt, bővíti a kapacitást, és újabb fejlesztésre is jelentős összegeket szán – hallhattuk Babucs József tájékoztatójában.


Az est folytatásában hosszas beszélgetés, emlékidézés következett. Sokaknak volt egy-egy jó sztorija a két jeles emberről. A jelenlévő családtagok is felidéztek néhány történetet, és hálás szívvel köszönték a GTE, és főként Szikra István házigazda fáradozását az emléknap megrendezéséért.


Tutihír


Hír megosztása