Menu

Olyan anyagból vagyunk, mint az álmaink

 

2017-05-12 16:43:43

 

Legyen így, de milyenek azok az anyagok, amelyekből az álmaink vannak, és mi magunk is effélék lennénk? Puhák, kemények, flexíbilisek, esetleg újrahasznosíthatóak?  Hinni lehet Shakespeare-nek és Prosperónak? Prospero könyveiben ott van minden tudás és varázslat, amellyel uralhatja a szellemeket és az embereket. Prosperót, Milánó hercegét a testvére egy bűvös szigetre száműzi a lányával, Mirandával együtt. A szigeten sokféle emberrel, gonoszsággal, na és a szerelemmel találkoznak.


A PR-Evolution Dance Company és Bán János színművész előadása nem akarja elmesélni Shakespeare utolsó színpadi művét, A vihart. Nemes Zsófia koreográfus szabadon értelmezi hetven percben a darabot, amelynek amúgy sem könnyű a szövege és szövevényes a cselekménye, és Szirtes Edina Mókus élő zenéjére shakespeare-i mondatok emelkednek egy prózai színész és tíz kortárs táncos mozdulatai fölé.


Mit tegyünk, ha megbélyegeznek, kitaszítanak bennünket, ha bűnt követnek el ellenünk? Az ösztöneinknek engedjünk utat, vagy hagyjuk, hogy az értelem az egyetlen nyitva hagyott ajtón keresztül beelőzzön, és kiengedje a gőzt? Bán János Prosperója rendet akar tenni önmagában és önmaga körül. Az ellene vétkezők nem bánnak semmit, de ő nem bánja. Megbocsát, mert ott a szerelem körülötte, a lánya és ellensége fia között.


Mire ez a valószínűsíthető alkotói szándék lecsengett nálam (pedig készültem, a Főnixbe indulás előtt elolvastam a feldolgozott Shakespeare-színmű rövid tartalmát, hogy ne üljek úgy, mint makk ász a tábortűznél), eltelt majd’ az egész adásidő. Addig maradtak a kihívások, a gyönyörű lábak, az isteni láb- meg mindenféle izmok, a szépséges testtájékokba bekötött karok és nyakak, maradt egy áttetsző, kék ruha (a lányokról beszélek, de a fiúk is rendben „kortárs táncoltak”), és maradt az aszkéta Bán János – egy farkasokkal homlokot ráncoló, szomorú préda – mutatványa a kalappal. A cipője orráról egy mozdulattal a feje tetejére röpítette. Azt mondta volna erről egy igazán régi barátom igazán festőművész édesapja: „Mi níz ki ebbű’, fiam?”


Prospero, avagy a Vihar-sziget, Főnix Fészek Műhelyház, 2017. április 26.


Kun Tibor

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít