2017-06-02 09:36:06

 

Földes Lászlót, azaz Hobót reformátusnak jegyezték be, de kommunistának nevelték. Egyidős Budapest felszabadulásával vagy felszabadító megszállásával, de az biztos, hogy 1945. február 13-án született. Rákosi már 10 éves korában felnézett rá. Apjával, az illegális kommunistából lett fontos pártemberrel együtt ünnepelhette a főváros felszabadításának tizedik évfordulóját a Parlamentben. Természetesen belebotlottak népünk bölcs vezérébe, aki nem hagyhatta szó nélkül ezt a találkozást: „Szép nagyra nőtt a fiad, Földes elvtárs…” Utána Földes elvtársat más, fontos beosztásba helyezték.


Az a 72 éves fiú, aki a Melák, a Medve és a Szent Hobokukk elnevezésekre is hallgatott, az idén már harmadszor szerepelt a Főnix Fészek Műhelyházban. Május 18-án a személyes Halj meg, és nagy leszel!-t hozta el a Nemzeti Színház repertoárjából, melyet maga írt. A 14 stációból álló, zenés kálváriát Vidnyánszky Attila rendezte. A darab hetven év története, Hobóé és az országé, amelyben egy pimasz csavargó, egy őszinte bohóc, egy szerelmes ripacs és egy babérokkal ékesített rockköltő tekint vissza. És nyilvánosan, élete zenéjére gyón két óra húsz percben, arcnélküli díszletfigurák társaságában. Van ott „kis tökös üstökös”, Rákosi pajtás úttörője, kényszerbaka, bosszantó értelmiségi, Stones-rajongó zenész és egy olvadozó, lányos apa. Gazdájuk néha beléjük fúrja ősz szakállát és az örökre hosszú haját.


Ez az ember tizenévesen szembefordult az apjával, aki kitagadta, és szembefordult a rendszerrel, melyért a szülei küzdöttek, és amelyik „megverte százszor, megnyírta párszor”. Csavargott, tanult, tanított, filmekben tűnt fel, írt, népet művelt és rálépett a rock and roll útra. Egy kisfiú fájdalmas elvesztésének keresztjét is rámérte a sors. Nem hitt Istenben, inkább kísértette. „Sohasem kerestelek, Uram, mégis utolértél. Úton lenni boldogság.” Lázadt és nőktől lázasodott. Barátai a háta mögött arról beszéltek, hogy csak azért tehet meg olyan dolgokat, amiket tesz, mert az apja nagykutya… 

 

A Főnixben Hobo mozgott egy keveset a mikrofon körül, énekelt, mesélt, mint az erdő, és verselt vagy költői szövegeket olvasott fel. „Halott hőseim és mestereim megtanítottak arra, hogy sokkal fontosabb nálam az, amit csinálok. 1976-ban, Zágrábban felrobbantott a Rolling Stones. Krisztusi korban hoztam össze egy szerelemzenekart, sikertelen emberekkel, akik hajlandóak voltak játszani velem. Pocsék érzés olyan dalokat írni, amelyek évtizedekkel később is aktuálisak.” Mindenki sztár, akárhogy is fáj, te, rohadt rock and roll, és te, másik Magyarország, félek tőled!


Az előadás zenéi a főszereplő életének jelentősebb állomásaihoz, fordulópontjaihoz kapcsolódtak: a Kex, Cseh Tamás, a Doors, a Gördülő Kövek, Muddy Waters és a Hobo Blues Band húzta a gondolatok alá valót. (Nem alávalók!) Imitt-amott megreccsent ez a komolyan végiggondolt színházszerűség, de mielőtt szétesett volna, Hobo megragadta és visszarántotta, mert tőle működött az egész. Nem színész, nem énekes, az itthoni kritériumok szerint semmiképp, de nem is a színházi ambíciói vonzottak – miatta jöttünk.


Földes Lászlót sem szeretheti mindenki. A kollégák és a kritikusok ármányait a sikerek és a szerelmek kompenzálták. A P. Mobil vezetője azt állította, hogy Hobo a Kohnfoglalás címet adta volna a KISZ-díjas rockszvitjüknek, de ő éber volt, és Honfoglalásra javította. Az egykori HBB-tagok többsége zenésznek kiváló volt, de nem egy közülük, például a komplett utolsó felállás, csak dolgozni járt a zenekarba. Unták, vagy mi. Hobo még ma sem unja a zenét, a verseket és a nőket.


Hobo csalódottsága a rendszerváltás óta tart, pedig előtte, ahogyan tudta, segítette a demokratikus ellenzéket. Akik a koncertjeire jártak, később kitüntették, de az igazi Kossuth-díjat nem a politikusoktól kapta, hanem azoktól a hétköznapi, sokszor lecsúszott tisztelőitől, akiknek a legtöbbet adta a zenéjével, a szövegeivel, s akik arra kérték, hogy eskessen, áldást osszon, temessen, és ő a maga módján megtette. Máshoz indult a temetőbe, mikor az apját temették, de József Attilát szavalt a sírjánál, és csendben távozott.


Megírta a műanyag világ gúnyversét, a Barbie baba bluest, és úgy érezte, élete egyik legjobb dalszövege sikeredett, aztán 128 darab Barbie babát vett a lányának. És a kislányt elvitte a Barbie babák világkiállítására is. „Mit csinálsz apáddal? Amit akarok.” Nincs mese. A blues és a szerelem nehéz kenyér.


Kun Tibor