Menu

Öregdiák-találkozó és búcsú május királynőjének ünnepén

2017-06-02 09:48:10

 

Amikor Almási Flórián, akit a tanyavilágban élők istenhitéről és családszeretetéről egyaránt jól ismerhettek, évekkel ezelőtt leírta a négyszállási templom építésének körülményeit, az összefogás szép példája rajzolódott ki. Ez az összefogás ismétlődött meg május 7-én, amikor az egykori alkalmi történetíró lánya, Kasza Lajosné Gizike sokak kérésének eleget téve megszervezte a négyszállási öregdiák-találkozót.


Gyakori mondat volt a hagyományos búcsút megelőző órákban a „Megismersz-e?” kérdés és a „De régen láttalak!” felkiáltás. Szívesen jöttek el különböző generációk képviselői, akik aztán egy-egy tablókép erejéig össze is állhattak. Aztán énekszó és harmonika hangja is betöltötte a régi iskolaépület előtti teret: a rokonaival érkező, remek humorú („Nem fel-, hanem lelépni jöttem.”) nótaénekes, Madarász Katalin segítségével sokak zendítettek a tanyán élők régi kedves nótájára, az „Amott legel”-re vagy kár a „Jászkunsági gyerek vagyok”-ra.


Pócs János országgyűlési képviselő gondolatait követően lampion emelkedett az égbe az elhunytak tiszteletére, emlékére, amely után a búcsúi szentmisén töltötték meg a templomot a hívek. A Szántó József apát-plébános által celebrált szertartást körmenet zárta és keresztelő követte. Bár lógott az eső lába, senki nem ázott meg; elmondható, hogy minden feltétel adott volt ahhoz, hogy egyszerre legyen emelkedett és vidám a rendezvény.


Pozitív visszajelzések sora árulkodott arról, hogy ez így történt: villantak a vakuk, most is határozottak voltak a kézfogások – sokak gondolták: jó négyszállásinak lenni.


P.T.

 

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít