Emlékezés az ’56-os hősökre – Maléter Pál története

2017-06-12 11:14:36

 

A Nagy Imre Társaság Jászberényi Szervezete számon tartja az 1956-os hősöket, a rájuk való emlékezést pedig feladatának tekinti. Ezért legutóbb a 100 éve született Maléter Pálra és harcostársaira való emlékezést szerveztek. A városi könyvtárban június 6-án vendégként várták Maléter Pál özvegyét, Gyenes Juditot, aki nem egyedül érkezett, Donáth László is elkísérte. Előbb a Lehel vezér Gimnázium falán, a Donáth Ferenc emlékét őrző márványtáblánál helyeztek el koszorút, s utána a könyvtárba mentek.


altBesenyi Vendel, a Nagy Imre Társaság helyi vezetője köszöntötte az érdeklődőket és a vendégeket. Elmondta, hogy júniusban több emléknap is van. Az ’56-osok több tagját – köztük Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst – végezték ki 1958. június 16-án. Ezért az emlékezésre meghívták Gyenes Juditot Maléter Pál feleségét is.


Az idős asszony, korát meghazudtoló szellemi frisséggel tartott érdekfeszítő, személyes emlékeit s a kor szinte napi eseményeit is idéző, közel kétórás emlékezést. Ő nem volt forradalmár, csak egy aggódó asszony, egy magas rangú katonatiszt felesége. Maléter Pál (1917-1958) 1956 októberében a HM műszaki kisegítő alakulat parancsnoka, egy jól képzett és fegyelmezett katonatiszt volt.


Az október 23-i fővárosi eseményeket nagy boldogságban élték át, mert mindenki abban bízott, hogy valamilyen változás, jó dolog következik el hazánkban. Maléter Pált október 25-én a Kilián laktanyához küldték. A felkelők több tankot is kilőttek, így egy maradt, melyben Maléter Pál is tartózkodott. Nemzeti színű zászlót dugtak ki a tankból, s Maléter tárgyalásba kezdett a felkelőkkel. Gyenes Judit elmondta, férje több dologban is egyetértett a felkelőkkel. A következő napokban Maléter a Honvédelmi Minisztériumban megmondta: ő a forradalom mellett áll, és eléri a lövöldözések beszüntetését.


A következő napokban már vezérőrnagyi rangja volt és honvédelmi miniszter-helyettes is. Október 30-31-én a Kilián laktanyában tartózkodott, ahonnan a kiskatonák közül legalább 400 főt hazaengedett. 1956. november 3-án már ő volt a honvédelmi miniszter.  Ott volt a Parlamentben, amikor a magyar vezetés a szovjet csapatok kivonulási feltételeiről tárgyalt.  Maléter bízott a függetlenség elérésében. Késő este Erdei Ferenccel együtt kiment Tökölre, a szovjet főhadiszállásra, hogy a továbbiakról tárgyaljanak.  Itt közölte velük az orosz „vendéglátó”, Szerov tábornok, hogy ők foglyok!


Gyenes Judit emlékei ma is elevenen élnek, így szinte óráról órára idézte az eseményeket, férje, a magyar politikai és hadvezetés becsapását, majd a börtönben történteket is.  A Gyorskocsi utcai börtönben Maléter Pál egy iratot készített, melyben részletesen leírta az eseményeket, azt, hogy miért tört ki a forradalom, a konszolidáció érdekében mire volna szükség, sőt egy kormányprogramot is, mely a demokrácia megteremtéséről szólt.  Ez az irat a BM titkosított levéltárában ma is megvan – mondta emlékezésében Gyenes Judit.


Az 1957-58-as év bizonytalanságáról, kilátástalanságáról is beszélt az özvegy. Beszélőre engedték, majd levelet is írhatott férjének. Ám egy idő után már nem látogathatta. Aztán 1958. június 17-én kapott hírt arról, hogy Nagy Imrét (1896-1958), Maléter Pált és Gimes Miklóst (1917-1958) egy nappal korábban kivégezték! Gyenes Judit felidézte azt a napot is, amikor 1989-ben a 301-es parcellában az exhumálás történt. Gimes Miklós és Maléter Pál földi maradványa egy gödörben volt.

 

alt




Az előadás végén Gyenes Judit azt mondta: haláluk nem volt hiába való. Sok régi fényképet is hozott magával, így azokat az érdeklődők megtekinthették, Judit asszony mesélt róla, hogy melyik kép miért is fontos, mikor készült, kiket is örökítettek meg és miért. Az emlékezés így kiszélesedett, a jelenlévők beszélgettek is nemzeti tragédiánkról, de szót válthattak Donáth László evangélikus lelkésszel is, aki édesanyjával, testvéreivel és más ’56-os menekült családdal Sznagovban töltött másfél évet 1956-57-ben.


Méltóságteljes, szép emlékezés volt, melynek során Sas Zoltán, a Terplán Zénó Ferences Gimnázium és Szakképző iskola diákja Faludy György ide illő verseit mondta el.


Kiss Erika


Hír megosztása