Mézes főváros harminc éve - Vásártörténelem

2017-08-04 13:59:20

 

1988-ban volt az első, országos mézvásár Jászberényben. Így idén már a harmincadikra készültek a szervezők, a Szatmári László Méhész Egyesület és segítőik csapata. A három évtized során mindazon gazdasági és társadalmi változások megjelentek e rendezvényen, mely hazánk ezen időszakát jellemezték. A fő cél, a magyar méz értékesítésének bővítése, piaci pozícióinak erősítése volt, miközben a magyar akácméz kuriózum Európában. Hazánk jelenleg a negyedik a méztermelésben a kontinensen.


Az évforduló jegyében vissza kell tekinteni a történelemben, mert valójában az első mézvásárt Jászberényben 1898. augusztus 14-15-én rendezték. Helye a Jászkürt Fogadó épülete és udvara volt. A városban és környékén sok méhész tevékenykedett, sőt abban az időben volt állami program is, mely a méhészkedést segítette, támogatta szerte az országban. Ebben több jászsági, berényi gazda is részt vett. A méhészkedés akkor is kiegészítő tevékenység volt, hiszen a vidéki paraszt-gazdaságokban a méhes is jól elfért, s a méz nagyon fontos volt édesítő szerként is. Sok vidéki tanító, vasutas méhészkedett.  Az első mézvásárt azonban több nem követte Jászberényben.  A Magyar Méhészet c. szaklap egy híre szerint 1938-ban is volt hazánkban mézvásár, de erről nincs több információnk.


A jászberényi mézvásárok történetét 1987-ben kell kezdenünk, mert ekkor alakult meg a Szatmári László Méhész Klub – később egyesület –, hogy a korszerű méhészkedéshez szakmai segítséget adjon az akkor 90 fős civilszervezet tagjai számára. A méz értékesítésében pedig kimondottan új megoldásokat kerestek, mert a korábbi felvásárló, a Hungaronektár és a Jászsági Áfész nem volt számukra jó partner, keveset fizetettek, s nem is vásárolták fel az összes megtermelt mézet. A jászsági méhészek többet szerettek volna elérni.


altA korabeli sajtó – a Szolnok Megyei Néplap – 1988-as beszámolója szerint a méhészek az eladásra szánt mézből mintákat vittek, hogy a felvásárlóknak ezt bemutassák. Azaz, a méz értékesítésére mindenképpen a felvásárló cégek képviselőit várták. Ekkor, azaz 1988-ban még a szocialista gazdálkodási keretek között azonban újdonság volt a mézvásár megszervezése.


A termelők és felvásárlók egymásra találását remélték


Maga a vásár 1988. augusztus 6-án a Hűtőgépgyár Munkás és Ifjúsági Házában, az egyesület szervezésében országos hatókörű volt. A termelői mézminták megismertetése mellett szakmai előadásokra is sor került, s a felvásárló cégek árajánlatait TV-képernyőre kivetítve folyamatosan láthatták az érdeklődők. Méhészeti eszközöket bemutató kiállítás is volt ekkor. 1990-ben Molnár György, az egyesület vezetője egy cikkben leírta, hogy a méhészeknek sokféle szakmai gondja volt, de ebben az egyesület segítséget tudott adni tagjainak. A méz értékesítése azonban nagyon behatárolt volt. Itt helyben az egyetlen felvásárló az áfész volt, így a piaci viszonyok nem érvényesültek. Kellő üzleti információik sem voltak a méhészeknek, s gyakran jogi bonyodalmak is adódtak a szerződéssel kapcsoltban, amihez szintén nem volt segítségük. Az egyesület tehát főként ezen gondok megoldására jött létre.


A második mézvásárt is az Ifjúsági Házban rendezték 1989. augusztus 5-én, hasonló szakmai tartalommal, mint az elsőt. A harmadik mézvásár 1990. augusztus 4-én – az előzőekhez képest – nagyszabásúbb lett, mert az ország minden részéből összesen 200 termelő érkezett Jászberénybe, hogy nagytételben adhassa el a megtermelt mézét. A rendszerváltás a gazdaság gyors átalakulását, fejlődését, új cégek, kft.-k és magán vállalkozások megjelenését hozta. A felvásárlásban elindult a monopol cégek átalakulása, így a méhészek többféle ajánlat közül választhattak. Sőt, még külföldi felvásárló képviselője is jelen volt Jászberényben.  A méhészeti eszközök és édes termékek kínálata is nőtt.  Egy érdekes problémára is rávilágítottak a szakemberek. Az ekkori, még nagyüzemi növényvédelem, a vegyszerek nagy tömegű (talán felesleges is) kiszórása sok esetben okozott károkat a méhészeknek, méhcsaládok ezrei pusztultak el. Ezt a gondot is meg kell oldani – erről is beszéltek a fórumon.


Az 1991-es vásárra is a növekedés volt jellemző, a felvásárlók és a méhészek tájékozódtak a lehetséges árról, üzletkötésekre ez alapján később került sor. A felvásárlók közül itt volt a Mellifera Kft., a Micrapis Bt., az Aranynektár Kft., a Jászsági Áfész, a Hermesz Áfész. Még mézárverést is hirdettek, ám ez nem sikerült az alacsony árak miatt.  A vásárban kistételben is biztosították az árusítást, kirakodóvásár is volt. A szakmai előadásokra pedig sokan kíváncsiak voltak. Felmerült, hogy az értékesítésben az exportjog megszerzése sokat segíthet, és a  méhészkedés fontosságát a munkanélküliség enyhítésében is fontosnak tartották a szakemberek.


Az ötödik mézvásárt 1992-ben augusztus 1-jén a Klapka György Szakmunkásképző Intézet tornacsarnokában és udvarán tartották.  Ekkor több, mint ezer látogatót regisztráltak, és az országos TV-csatornák érdeklődése is megnyilvánult. A felvásárlók azonban nem nagy érdeklődést mutattak, pedig a méhészek mintegy 800 mintát hoztak. A majdani üzletkötésben bízva telt a nap.


1993-ban – és a későbbiekben is – az Ifjúsági Ház adott otthont a hatodik mézvásárnak, melyet augusztus 29-én tartottak. A kirakodó vásár a Bercsényi út elején is helyet kapott a nagy lakossági-vásárlói érdeklődés miatt. Ekkor dr. Szabó János földművelésügyi miniszter nyitotta meg a rendezvényt. A korabeli újság arról is beszámolt, hogy a mézvásáron kevés felvásárló és termelő volt jelen a korábbiakhoz képest.


A hetedik mézvásárhoz, 1994. augusztus 14-én a Bercsényi út egy szakaszát, az Ifjúsági Ház előtt már le is zárták a közúti forgalom elől, hogy a kirakodóvásár iránti nagy érdeklődéshez kellő teret biztosítsanak. Sőt, a Bercsényi úti általános iskola tornatermét is „kibérelték”, s itt színes, zenés, szórakoztató programoknak adtak teret. Érdeklődőben nem is volt hiány, ám a felvásárló cégek képviselői távol maradtak a berényi vásárról.


A mézfogyasztás, a méhészetek száma egyre csökkent


Az 1994-es mézvásár korszakosnak mondható. Ez évben ugyanis dr. Kis Zoltán, Jászberény országgyűlési képviselője az FVM államtitkára lett, s a méhészek törekvéseit a szívén viselte. Alaposan átnézte a korábbi évek méztermelési, felvásárlási és értékesítési adatait, s azt tapasztalta, hogy hazánkban a méztermelés és a méhcsaládok száma fokozatosan csökken. Az éves hazai termelés csak 10 ezer tonna, a méhcsaládok száma alig 600 ezer volt. A hazai mézfogyasztás pedig évente 30 deka/fő. Azaz, az ágazat érdekében komoly program kidolgozása tűnt szükségesnek.

 

alt


A szakmai fórumon sok problémáról szó esett. A kárpótlási törvény után a földtulajdonlás is átrendeződött, sok kisebb gazdaság jött létre. A nagy repcetáblák eltűntek, így a jó méhlegelőt is nagyon keresni kellett a méhészeknek.  Azaz utaztatásra kényszerültek, ami nagy költséget jelentett. Öröm az ürömben, hogy a kisebb földtulajdonosoknak nem jutott pénze vegyszerekre, aminek a méhészek nagyon örülnek, mert ezzel a problémával már nem kellett számolniuk. Szóval a nagy társadalmi-gazdasági átalakulás a méhészetben is hozott változásokat.


altA mézvásár fesztivál jellege erősödött 1994-ben, mert a Bercsényi úti sportcsarnok „elfoglalása” a szórakoztató programok bővülését is hozta. Ekkor választottak először – szigorú szakmai zsűri részvétele mellett – mézkirálynőt (Molnárné Nagy Eszter személyében - fotón balra), aki nem csupán szép, de okos is, így a magyar méz népszerűsítésének – szakmai tudásával is – szolgálatába állt egy teljes évre. A mézkirálynő kiválasztása, a közönség bevonása a szavazásba, a koronázási ceremónia látványos része a mézvásároknak azóta is.


Növekedett a fesztivál jelleg - Mézkirálynőt minden évben választanak


Az 1995-ös, VIII. Országos Mézvásárról a jászberényi helyi lapban, a Jászkürtben a következő jelent meg: „Évekkel ezelőtt a vásárt a méz nagybani adásvételének szentelték a kistermelők értékesítési gondjainak megkönnyítésére. Mára inkább az információk, a szakmai tapasztalatok cseréjének fórumává, a termelők és fogyasztók, a kereskedők, a méhészeti eszközöket gyártók találkozójává vált.”  


Az 1996-os, IX. mézvásár alkalmával az érdeklődés minden korábbit felülmúlt. Pedig még volt belépődíj – 400 forint - a vásár látogatói számára, de kétezernél több jegyet váltottak. Ekkor a méztermelés hazánk számára 13 ezer tonna exportot és 20 millió dollár bevételt hozott. A gazdasági viszonyok változásai miatt azonban az ágazat jövedelmezősége csökkent, s a méhészettel foglalkozók száma is 24 ezerről 16 ezerre esett vissza. Hazánkban az egy főre jutó mézfogyasztás pedig évek óta nem változott, 40 dekagramm volt.


Ekkor dr. Kis Zoltán államtitkár kapott hideget-meleget, mert a méhészek hiányolták, illetve kevesellték az exporttámogatást, és a kedvezményes cukor-vásárlás lehetőségét kérték. Az eszközök beszerzéséhez állami támogatást reméltek - derült ki a fórumon. A felvásárlási árak pedig mindig alacsonyabbak voltak annál, amit a méhészek szerettek volna.  Molnár György, a vásár főszervezője azt is elmondta, hogy a méhek elvégzik a gyümölcsfák beporzását, így hasznot termelnek az ágazatban, amit nem lehet forintosítani. Ezért is többféle, speciálisabb támogatási formát szeretnének kiharcolni maguknak. 


Az agrártárca – készülve az EU-s csatlakozásra is – új(abb) szabályokat dolgozott ki, vezetett be, s ez nem mindenben tetszett a méhészeknek.  A támogatások fejében új adózási szabályok bevezetésére készült az állam, s az átláthatóság szabályaira is. Azaz, a méhészeknek is el kell számolniuk bevételekkel, az adókat is meg kell fizetni ahhoz, hogy támogatást tudjanak elérni. Az EU-s tagországokban ugyanis így működnek a dolgok – hallhatták a fórum résztvevői, aminek egyáltalán nem örültek. Pedig ekkor – a kevés méztermés miatt – egy kiló akácmézért 600 forintot is kérhettek a vásárlótól, a nagybani eladáskor pedig 300-350 forint volt az elérhető ár.


A X. mézvásárt 1997. augusztus 9-én rendezték, kétezernél is több látogatóval. Ez sem volt túl kedvező év a méhészek számára. Újdonságnak számított, hogy Szerbia-Jugoszlávia méhészeinek képviselői is eljöttek Jászberénybe. A méhészeti eszközök árusítása jelentősen megnőtt. A XI., 1998-as mézvásár érdekessége volt, hogy ekkor – s ez idáig egyetlen alkalommal – a mézkirálynő egy jászberényi lány, Kazsuba Judit lett.


Az 1999-es, XII. vásáron a korábbi években bevezetett szabályok hatását is értékelték, s ezek kedvezőek voltak. A mézes ágazat 20 millió dolláros bevételt termelt az országnak. Mintegy 10 ezer méhész fontos exportterméket állít elő - hangzott el a fórumon. 1999-ben 6057 méhész 419 milliós normatív állami támogatáshoz jutott, és állategészségügyi költségekre még további 49 milliót. A szokásos értékelésben az is szerepelt, hogy ekkor nagyon alacsony volt a méz felvásárlási ára, az akácért csak 300-350 forint adtak kilónként.


A XIII. mézvásáron (2000-ben) a méhészek világszövetségének, az APIMONDIA-nak dániai elnöke is itt volt. Ekkor a vendégelőadók az uniós szabályokról, az elérhető támogatásokról adtak tájékoztatást. Ebben az évben is kevés volt a hazai méztermelés, az akác elérhető felvásárlási ára csak 400 forint volt. A kirakodóvásár, a vásárfiák tömkelege azonban hatalmas látogató tömeget vonzott, így a vásárt sokan, átlag 5 ezren – látogatták és látogatják azóta is.

 

alt




A 2001-ben tartott, XIV. Nemzetközi Mézvásár és Méhésztalálkozón elhangzott, hogy hazánkban mintegy 800 ezer méhcsaládot 14-16 ezer méhész gondoz. Az éves méztermés pedig 16 ezer tonna körül van, a fogyasztás viszont kicsit növekedett, 60 dkg évente minden lakosra számítva.  Az agrárium fejlesztése során támogatási összegek 1997 óta minden évben emelkedtek, ekkor már évi 1,2 milliárdot jelentettek. Ez a tendencia a későbbiekben sem változott. A mézpiaci helyzetet pedig a hol jobb, hol gyengébb éves termelés tette változatossá.


A szervezők 2007-ben megszüntették a vásári belépőt, azaz ingyenessé tették, ami az érdeklődést tovább fokozta. A hazai méztermelés és mézfogyasztás pedig nem sokat változott, voltak jobb évek, máskor kevésbé. A méhészek száma növekedett, 21-22 ezer fő adta fejét erre, a méhcsaládok száma 600 ezerre volt tehető, és évente 24-25 ezer tonna mézet termelnek. Örvendetes, hogy a hazai mézfogyasztás már 1 kg-ra nőtt. Hazánk méztermelése révén változatlanul Európa negyedik legjobbja az exportpiacon.  Hazai és EU-s források révén 5 milliárd fölötti összeg juthat a méhészek, az ágazat támogatására. Ez bizony nem kis eredmény, amihez nyilván a jászberényi mézvásárok sora is hozzájárult. Legyünk büszkék erre.


A mézvásárok forgatagában mindig van olyan új elem, ami csak növeli az érdeklődést, a közönség szórakoztatását. Emiatt is bővítették a sportcsarnokot, s megoldódott a légkondicionálás kérdése is. Így ideális helye van a Bercsényi úton az immár 30. Nemzetközi Mézvásárnak és Méhésztalálkozónak ez évben is.


Kiss Erika

 

alt


Hír megosztása