A magyar egészségügy ezer sebből vérzik. Ezt nap, mint nap hallhatjuk, olvashatjuk. Az egyik nagy probléma – a finanszírozás mellett -, hogy az intézmények orvoshiánnyal küszködnek. Éppen ezért örömteli hír, hogy a jászberényi Szent Erzsébet Kórházba tavaly négy új orvos is érkezett. Közülük most dr. Mánya Kristófot és dr. Fehér Andrást mutatjuk be, akik mindketten Gyöngyösről érkeztek. A mátraaljai városban és környékén mindkettejük szakmai munkáját nagy tisztelet és elismerés övezte.
Dr. Mánya Kristóf gyermekorvos főorvos
Hatvan éves, nős, leánya júniusban szerzi meg orvosi diplomáját. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, csecsemő- és gyermekgyógyász, valamint neonatológus (újszülött gondozásával foglalkozó gyermekgyógyász) szakvizsgával rendelkezik. Az egri megyei kórházból érkezett a Szent Erzsébet Kórház gyermek- és csecsemő osztályára, ahol 2009. január 1-jétől dolgozik. Német és angol nyelven beszél, hobbija a teniszezés és az úszás.
Amikor hobbijáról kérdeztem, mosolyogva – félig tréfásan – elsőként a „kórházvédelmet” említette. Nem véletlenül, hiszen neve – amellett, hogy volt a Fidesz országgyűlési képviselője is -, az egri megyei kórház privatizációjával kapcsolatos, országos visszhangot kiváltó események kapcsán is közismertté vált. Egyébként a Magyar Orvosi Kamara titkára is, immár kilenc éve. De menjünk sorjában. Először nézzük azt, hogyan is alakult dr. Mánya Kristóf szakmai életútja a diploma megszerzése után.
- Egerben érettségiztem, s ebből talán annak kellett volna következni, hogy az egyetem elvégzése után 1974-ben itt kezdem az orvosi pályám, de nem így történt. Így visszatekintve talán úgy is fogalmazhatok, hogy missziós feladatként elmentem Szabolcsba, a kisvárdai kórházban dolgoztam, ott lettem szakorvos. Az egészségügy kapcsán Szabolcs megye akkor is meglehetősen hátrányos helyzetűnek számított, ami azt is jelentette, hogy nagyon kevés volt az orvos. Így azonnal a szakma „mély vizében” érezhettem magam, rengeteget dolgoztam. Havi 10-12 ügyelet is hozzátartozott ehhez. Nagyon jó tanulóévek voltak ezek. Majd 1981-től a gyöngyösi kórházba kerültem. Azért nem Egerbe, mert közben megismertem a feleségemet, s a családalapítás Gyöngyöshöz kötött. Ott lettem adjunktus, majd főorvos.
Nekem az egészségpolitika a hobbim, s amikor a gyöngyösi kórháznál szóba jött a privatizáció – azt is tudtuk, hogy a Hospinvest -, akkor némi helyi ellenállást sikerült generálnom. Tudtam, hogy ahová a Hospinvest beteszi a lábát, ott a hozzám hasonló „vaskalapos” orvosnak, aki a hagyományos kórházban gondolkodik, nem pedig a profit számára az elsődleges, nem lesz sokáig maradása. Így azután hiába éreztem jól magam a gyöngyösi kórházban 2005. november 1-jével eljöttem onnan, és az egri megyei kórházban dolgoztam tovább részlegvezető főorvosként. Ha vicces akarok lenni, akkor életem ezen szakasza menekülés volt a Hospinvest elől. Nos, ők Egerben is utolértek, de ott sikerrel vívtuk meg a privatizációs törekvések elleni harcot. Sikerünk, amely egyben a Hospinvest bukását is jelentette, annak volt köszönhető, hogy 110 orvos és 600 szakdolgozó nem kötött velük szerződést. Ma is elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy milyen sorsok törtek ott ketté.
- Az, hogy itt vagyok Jászberényben, számomra nagyon megnyugtató. Olyan bensőséges kórház ez, ahol látható, érezhető, hogy a közéleti emberek is, az önkormányzat is elkötelezett annak működtetése mellett, s számomra nagyon fontos: itt szóba sem jöhet a szakmát kiszolgáltató privatizáció. Éppen ezért könnyű szívvel vállalom a napi utazgatást Gyöngyös és Jászberény között. A jász emberek lelkivilágát már korábban megismertem, mert Gyöngyösön is volt szerencsém sok jász emberrel találkozni. Itt, aki becsülettel dolgozik, annak van becsülete. Egy év alatt azt is tapasztaltam, hogy az egészségügyi dolgozóknak is van becsülete, a kórház világának jobb a beágyazódása a helyi társadalomba, mint volt Gyöngyösön vagy Egerben. Családias, jól megszervezett kórház ez, ahol a gyermek- és csecsemőosztályon csak három orvos van, s így nagyon sokat kell dolgoznunk. Korom ellenére még bírom a gyűrődést. Az osztály feltételei egyébként a korábbi munkahelyeimhez képest lényegesen jobbak. Műszerezettség tekintetében nem állunk rosszul, inkább az épület állagával van baj. Leginkább pedig egy fiatal szakorvosra lenne szükségünk – mondta dr. Mánya Kristóf, aki megjegyezte még, hogy nagyszerű érzés az, amikor rövid időn belül láthatóak egy gyermeken a gyógyulás jelei.
Beszélgetésünk végén természetesen arra is rákérdeztem, jó döntés volt-e, hogy Jászberényben vállalt munkát, mire azonnal igennel válaszolt, s még hozzátette:
- "A gyermek a jövőbe vetett hit, az igazán igaz Ember". Ez az Ady idézet jut eszembe, mert valóban, aki a gyermekek gyógyításával foglalkozik, más szakmákhoz képest sokkal letisztultabb képet ismerhet meg a gyermekről és a családról, a megannyi, a betegségtől sokszor független szociális gondról, de a gyermek hozta, mással össze nem hasonlítható igazi örömökről is. Ezért gondolom, hogy csak addig szabad ezt a szakmát csinálni, amíg azt teljes szívünkből és hitünkből végezzük. Úgy érzem nekem még van munícióm.
Dr. Fehér András szülész-nőgyógyász főorvos
Ötvenhét éves, nős, három gyermek édesapja. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1979-ben szerzett orvosi diplomát, majd szülész-nőgyógyász szakképesítést is. A gyöngyösi kórházból érkezett, 2009. szeptember 16-tól dolgozik a Szent Erzsébet Kórház szülészeti- és csecsemő osztályán. Német nyelven beszél, szabadidejét szívesen tölti a lovak között.
Dr. Fehér Andrással nehezen jött össze a találkozónk. A megbeszélt időpontban éppen egy szülést kellett levezetnie, s ezt követően tudtunk rövid időt beszélni, mert máris várta az újabb feladat.
- Az egyetem elvégzését követően Gyöngyösön kezdtem orvosi munkámat, s 30 évet töltöttem ott. Az évek során szakvizsgát tettem, majd az orvosi ranglétrát végigjárva egészen az osztályvezető-helyettesi rangig jutottam. Tavaly nyáron egy barátommal történt baleset (dr. Balogh János szülész-nőgyógyász lovasbalesetéről van szó – a szerk.), s tekintettel arra, hogy mindig nagyon jó viszonyban voltunk, valami belülről azt sugallta nekem, hogy jöjjek el az ő helyére, s helyette is álljak helyt. Így kerültem a jászberényi Szent Erzsébet Kórházba.
- Biztos, hogy van különbség kórház és kórház között. Mindenütt megvannak a szokások, s úgy gondolom, hogy az elmúlt fél évben megismertem az ittenieket. Szerencsém volt és van, hiszen nagyon rendes kollégákra találtam itt, akikkel jó együtt dolgozni. Az öt emberre nagyon sok feladat hárul, munka hiányára nem panaszkodhatunk. A gyermekágyas részlegnek, a szülőszobának az elhelyezése, hangulata nagyon kedvező. Egy kis szigetecske ez a szülészeten belül is. Nagyon jók a nőgyógyászati kórtermek, a terhespatológiával és a műtői traktussal. Bizonyos műszerek talán hiányoznak, de az osztály műszerezettsége sem rossz. Azaz, jó körülmények között dolgozhatunk.
- Az emberek másak itt, mint voltak Gyöngyösön, más a beteganyag is. Az itt eltöltött félév meglehetősen rövid idő, de az osztályon tapasztalható nyugalom, a munkamegosztás azt mondatja velem, hogy nem volt rossz döntés ide jönnöm.
Dr. Fehér András Gyöngyösről jár át Jászberénybe dolgozni, de számára nem jelent különösebb terhet az ingázás. Több időnk pedig nem volt a beszélgetésre – közben is többször jelzett a telefonja -, mert már várta az újabb feladat. Egyébként, hogy milyen családias a szülészeti- és csecsemőosztály, arra jó példa, hogy míg Fehér doktorra vártam, egy nagyszerű élményben volt részem. Az előtérben izgatott hozzátartozók várták, hogy elsőként megpillanthassák családjuk legifjabb tagját. Amikor a falon lévő képernyőn megjelent a kórterem képe a kisággyal, s benne az újszülöttel, mindenkinek fülig ért a szája. Az enyém is. Jó érzés volt boldog emberek között lenni, akik együtt örültek a kisbabának.
Szántai Tibor
Folyt. köv.
| < Előző | Következő > |
|---|
