Megkésett keringő
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
A tengerparti gyógyszálló egyik idős, magányos és bohém hölgybetege éjszakánként kiruccan az intézményből, mit sem törődve azzal, hogy megszegi a szabályokat. A szanatórium szintén idős, magányos, de cseppet sem bohém, inkább magába forduló főorvosa megpróbálja rendre utasítani a renitens beutaltat, de lassan kénytelen megadni magát a lehengerlően érzelmes matrónának.
Alekszej Nyikolajevics Arbuzov, szovjet-orosz szerző, Kései találkozás című, keserédes komédiája kétszereplős darab, jutalomjáték idősödő színészeknek. Jutalomjáték volt 1977-ben Tolnay Klárinak és Mensáros Lászlónak, később Törőcsik Marinak és Garas Dezsőnek, Piros Ildikónak és Huszti Péternek, most pedig Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak. A nagyszerű páros mindkét tagja a Nemzet Színésze címmel kitüntetett művész. Kettesben legutóbb 2014-ben léptek a jászberényi mozi színpadára, akkor is a Rózsavölgyi Szalon produkciójában, a Tisztelt Hazudozó! című darabot mutatták be, amely G. B. Shaw, az ír drámaíró és Stella P. Campbell, az ünnepelt angol színésznő negyven éven át tartó levelezését dolgozza fel (Szívközi levélforgalom). A Kései találkozás története 1968-ban, a rigai tengerparton játszódik, de ez az előadásból nem derül ki, mert nem fontos.
Az előadást a Kossuth-díjas filmrendező, Sándor Pál (Régi idők focija, LGT-show, Ripacsok, Szerencsés Dániel) rendezte. Helyzetbe hozni két nagyon jó színészt, ennyi a rendező dolga, és Sándor Pál bízik Molnár Piroskában és Jordán Tamásban. Színre szín, filmkockák, kevés eszközzel, orosz zenékkel, Sosztakovics keringőjével, a többi a két színész dolga.
A hosszú élet titka a hosszú öregség. Plusz a boldogság. Következésképpen Molnár Piroska piros bohócorral, a függöny mögül előbújva énekeli el Tolnay Klári híres dalát, a Boldogságot, ellenállhatatlanul.
A magány mellett nincs idő unatkozni. A nőbeteg életvidám szomorúsággal viseli, az orvos meggörnyedt lélekkel. Impozáns férfi, mondja az nő. A férfi megrogyva játssza az impozánst, álcának is jó kalapban.
Mire megérkezik valaki mellénk a horgonnyal, lehet, hogy túl késő, már elfáradtunk a boldogságkeresésben. Élni is tudni kell, mert jó buli.
Molnár Piroska minden porcikája színpadra termett, minden mozdulata, minden szava csupa érzelem. Jordán Tamásnál pedig nincs jobb választás a meggyötört orvos szerepére. Táncolnak a magány és a sült csirke körül, kölcsönös rejtélyek közepette.
Nincs más, csak a játék az utolsó esélyért, ami mindenkinek jár, ha szerencséje van. Alkalmi boldogságkellékek: két fonott karosszék, egy pad, ami kicsit olyan, mint egy ravatalozó, egy csokor virág az orvos háborúban megölt feleségének sírján, egy hevenyészve összepakolt bőrönd, egy esernyő minden ellen, és az almák, amelyeket rágnak, mielőtt búcsút vennének egymástól.
Az idős asszony cirkuszban dolgozik, pénztáros, túláradó egyéniség, kalandor. Dominál, gondoskodik, nyomul, kíváncsi, felborítja a tisztességben megöregedett doktor nyugalmát, megpiszkálja a fásultságát. Az idős úr szomorú és szenvedélymentes, biztonsági játékos, nehezen lép át a magányból a társas létbe. Az orvos és betege hatalmas veszteségeket szenvedtek el életük során, családi tragédiákat cipelnek magukkal.
A befejezés nem a vége, lebegnek. Meg lehetne hosszabbítani a beutalót, ülhetnének tovább együtt, jöhetne a rájátszás, de kinn áll a taxi, ami a vonathoz visz, és majd máskor, talán, vagy többé nem, mert ennyi volt.
