A remény utoljára sem hal meg
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Hosszan tartó tavaszi erőtlenség sújtja a Jászberényi FC „enbéhármas” labdarúgóit. Tizenkét bajnoki mérkőzésen maradtak nyeretlenek, és mindösszesen három pontot szereztek. A harmadosztály 20 csapatos Keleti csoportjában, hat fordulóval a zárás előtt, a 16. helyre süllyedtek, tizenhárom ponttal előzve meg a 17. (kieső) helyen rostokoló SBTC-t. A JFC-t még mindig óvja a jó őszi teljesítménye, és a kiesőjelöltek gyenge szereplése.
A 32. fordulóban a Tiszafüredi VSE 2 - 0-ra győzött Jászberényben. Megérdemelten. „Itt a tavasz, és a fű kinő, de nem sokat segít a jó idő.” A 26. percben Barna Viktor Árpád kapott tökéletes labdát a jobb oldalon, kapura húzott vele, és a jobb felső sarokba bombázta (0 - 1). „Ne menj gyorsan, mert kimegy a hajad színe!” A jászberényi középcsatár nem lopta be magát a hazai szurkolók szívébe: sem a szőkített frizurájával, sem a vendégek kapuja előtti megmozdulásaival.
Megtörtént már máskor is, hogy gödörbe került a csapat. Jobb játékosokkal se ment. A kétezres évek elején, egy sokadik vesztes meccs után, talán Mátészalkáról hazafelé, arról folyt a vita a csapat buszán, hogy miért nem tudunk hosszú ideje nyerni. Az akkori technikai vezető (a ’60-as, ’70-es években a Jászberényi Vasas és a Lehel SC kőkemény védője) megfejtette: „Jó csatárok nélkül nem megy. B*szni akarunk, de nincsen f*szunk, ki látott már ilyet!?”
Az 59. percben Kertész Tamás nagy erővel lőtt a hazai kapu közepébe egy jogos 11-est (0 - 2). A második vendéggól után fölénybe került a JFC, megpróbáltak szépíteni a csúfos bizonyítványon, de csak egy kapufáig jutottak.
„Aludjál ebéd után, ne most feküdj le! Az ondoláció [értsd: az ondolálás] megzavarta a hajába’! Gyerünk, gyerekek, van még másfél év! Másfél év, hogy kiessetek…”
Fotó: jaszberenyifc.hu
