Veterán világegyetemista

John Lennon azt mondta, hogy Chuck Berry a rock and roll legnagyobb költője. Én meg azt mondom, hogy a 71 éves Müller Péter Sziámi a legnagyobb magyar underground-undorgrund poéta, aki úgy versel-szaval, mint egy „titokfitogtató hitoktató”. (Bárkire is gondolt, amikor leírta ezt a zseniális szójátékot.)

„A kultúra nem kaloda, nem szaroda, nem mosoda. A kultúra a végveszély. Ha szájon vágnak, még beszélj!” Az elmúlt öt évben Müller Péter Sziámi - különböző formációkban - öt alkalommal zenélt, beszélt Jászberényben, és egy színpadi művét, a Somnakajt is bemutatták itt.  (Utána- és utánam járhattok ide kattintva…)

„Túlvilág, másvilág, az is csak egy világ, és te a világegyetemtől kaptad meg a diplomád. Elég a bonyolult jóból, lazíts és zuhanj át.” A koncert plakátja az 1980 és 2020 között született, legjobb URH-, Kontroll- és Sziámi-dalokat ígérte, de Kontrollt nem játszottak ebben a gyorsan elgaloppozó másfél órában. Játszottak viszont egy új dalt az öböl csendjéről, amelynek szövegét Sziámi a hiperkarmás Bérczesi Róberttel megosztva írta. Tisztán szólaltak meg dalszövegek, remek volt a hangzás, húzósak a gitárszólók.  A Kicsi, kicsiszolt kő-ben, például, Kirschner Péter, a zenekari direktor, példás szólót tett le a klubszínpadra: mezítlábasat, lassan odab*szósat. (A rockzene lassan ölő-ölelő gitárszólóinak alfája és omegája a Pink Floyd-os David Gilmouré, a Comfortably Numb-ban, Live at Pompeii, 2016, 4:29-nél kezdődik és 8:35-nél ér véget. Utánozni lehet, de így eljátszani senki más nem tudja. Kizárólag a viszonyítás kedvéért említem, mert Kirschner Péter is nagyon jó, csak másképp.)

„Ez a felszabadult ország, ahol élünk, ez az ország annyira depressziós, a jövője annyira bizonytalan, hogy lesütött szemmel jár itt a jós. Kevés a rendőr, kevés a spicli, túl sok a kurva, túl sok a strici.” Müller Péter Sziámi nem direktben politikus, ahhoz túl agyafúrt, túl szellemes szövegeket ír. Olyan, mint egy labor, ami mintát vesz az országból és a világból.

„Nem tudom eldönteni, szívem, és nem is érdekel, és most már úgyis maradok, mert tudom, hogy menni kell. Nekünk már kifele áll, betelt a pohár, nézzük az utolsó órát, ami még jár.”  Bárki elment mellettem a koncertlátogatók közül, mindegyikük kívülről tudta a 30-40 éves dalszövegeket, mozgott a szájuk, mozgott a szívük. A legviccesebb egy neonyilas-pólós srác volt, aki kissé elázva is hibátlanul mondta fel a Sziámi-életmű legjobb darabjait.

„Igen, itt valahogy minden valami másnak a helye. Ez az a lepratelep, ahol senki sem beteg, itt festve vannak a foltok, itt mindenki boldog.”

(Az összes idézett Sziámi-szöveg elhangzott az április 22-i, péntek esti koncerten.)

Fotó: Gémesi Balázs