Megszólalásig hasonlít
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
A Cry Free zenekar a megszólalás után is megszólalásig hasonlít a Deep Purple-re, mert Deep Pruple-számokat játszanak, meglehetős pontossággal, és meglehetősen jó érzéssel. A Hammondot négy ember cipelte fel a jászberényi mozi galériájára. A májusi klubkoncert az övék volt. Három éve ugyanezen a színpadon álltak, és - „törzsanyagát” tekintve - ugyanezt a műsort játszották el (Bíborosok egymás között). Bálványimádók mesterkurzusa.
A tűzgolyó elégett a semmiben: a Fireball szólalt meg kezdésnek, a Burn befejezésnek, a második ráadásban. A Deep Purple 1970 és 1974 között hozta a legjobb formáját, minden idők legesszenciálisabb hard rock albumait (In Rock, Fireball, Machine Head, Live in Japan, Burn, Stormbringer) készítette el ezekben az években. A Cry Free is ennek az időszaknak a javából válogatott, és tett mellé egy Fleetwood Mac- és egy Rainbow-feldolgozást. A magyar feldolgozóipar még nagyobb dicsőségére.
A Deep Purple-t még mindig sokan szeretik Magyarországon. Aki mégsem, az sosem hallott róluk, vagy egy idegen bolygóról érkezett. 1977-ben indult el a Voyager-1 űrszonda, az emberiség best of lemezével a hátán, egyetlen fontos feladattal: jusson el minél messzebbre, a földönkívüliekhez… A lemezre csak másfél órányi hanganyag és közel 100 kép fért. A Deep Purple-nek nem jutott hely Chuck Berry és Beethoven mellett.
A Lazy (Lusta) című, a Cry Free koncertprogramjában is szereplő, 50 éves Deep Purple-klasszikus, szigorúan élő változatban, nem is oly régen, de annál váratlanabbul eljutott a 12 éves Kun Mátéhoz is. Dőlt a nevetéstől, hadd csináljak rólad videót, kérte, megmutatom az osztályban, biztos nincsen senkinek ilyen apukája, aki így táncol, és ilyen zenére… Ian Gillan sikolyáról pedig azt mondta, hogy ez olyan, mint amikor valakinek beáll a dereka…
A Deep Purple már jóval túl van az ötvenen, de kettőnk közül én vagyok az öregebb, legfeljebb ők előbb kezdték el szeretni azt a zenét, amit játszanak. Nekik is, nekem is már a „B” oldal forog, és, ugye, azon vannak a szarabb számok. Nincs szükségük emlékzenekarokra, hiszen még mindig újabb és újabb lemezeket adnak ki, koncerteznek, önmaguk emlékzenekaraként. A Deep Purple felhalmozott annyi rockslágert, amiből még hosszú évekig vígan megélnek. Lehet, hogy lassan már csak a falunapokra kellenek, de megteszik, amit a világ vár tőlük, és eljátsszák a Smoke on the Watert. A fanyalgó kritikusok már a ’70-es években leírták, hogy aki egy Deep Purple-lemezt ismer, ismeri az összest. Ezt írták egy stílusteremtő zenekarról.
A Cry Free zenészei hűséges fegyverhordozói a Deep Purple-féle hard rocknak, becsülettel, szívvel, jó mesteremberekként nyomják, mert kell, a közönség veszi, és lám, a másolat is jól fogy.
Fotó: Álomgyár Fotóstúdió; facebook.com/jaszberenyimozi/
