Friedvalszky Ferenc polgármester pályafutása

Jászberényt az egykori polgármester a két világháború között, rendkívül nehéz gazdasági helyzetben irényította fejlődő pályára. Panasztól, önfényezéstől, intrikáktól és pocskondiázásoktól mentesen tette a dolgát, és teremtette meg annak a Jászberénynek az alapjait, amelyet ma ismerünk, és közben nem felejtett el embernek maradni sem. Az utókor feladata (lenne) őrizni emlékét, utódai feladata (lett volna és lenne) követni példáját. Bő száz évvel azután, hogy polgármesterségét megkezdte, egyelőre csak egy, a napokban felavatott emléktábla hirdeti eredményeit. Sem utcát, sem bármilyen más közterületet nem neveztek még el róla, holott két és fél évtized alatt igen sokat tett azért a városért, amelynek vezetésére vállalkozott. Munkásságáról Kiss Erika kolléganőnk készített összefoglalót, az egykori polgármester teljes életpályája a Jászberényi polgármesterek című könyvében olvasható. (Rédei Panni)

***

Friedvalszky Ferenc nehéz időben, 1918 végén lett polgármester. Nem saját elhatározásából, hanem mert nem volt más választása. Vavrik Endre alpolgármestereként dolgozott ekkor a városházán, s a történelmi időkben mintegy rámaradt a feladat. Forradalmak jöttek, forradalmak mentek, neki és az apparátusnak azonban helyt kellett állni.

A Friedvalszky család a Felvidékről került a Jászságba, Jászberénybe még 1751-ben. A történetírás szerint Trencsén megyéből, Frivald községből jöttek, ahol a család magyar nemességet szerzett. Az első ős, Friedvalszky Ferenc szűcsmester volt. Köztiszteletnek örvendett, mert az 1760-as években a IV. tized (kerület) élére választották. Ez akkor egyfajta közigazgatási feladatnak számított, ma úgy is mondhatjuk, körzeti képviselő volt. Népes család volt a Friedvalszky a XIX. század során, mert több ága is ismert a különböző mesterek között.

Friedvalszky Ferenc 1878. április 2-án született Jászberényben. Jogot tanult Budapesten és Kolozsvárott. Községi bíróként kezdett dolgozni 1907-ben. Nem volt katona a háborúban – valószínűleg nem túl jó egészsége miatt felmentették –, árvaszéki ülnökként dolgozott és rendőrkapitány is volt egy ideig. Amikor Vavrik Endre polgármester 1918 novemberében lemondott, helyettesként vitte a város ügyeit. Negyvenévesen a polgármesteri székben találta magát. A leghosszabb ideig, 22 éven át vezette a várost.

Munkássága eredménye a Rákóczi út kinyitása, számos közintézmény – csendőrlaktanya, pénzügyőrség, adópalota, tanítóképző, posta, iskolák, borközraktár – építése. Munkássága alatt indult meg a közúti közlekedés, fejlesztették a kórházat, bővítették a városházát, többször csinosították a promenádot és a főteret, jórészt betemették a Csincsát, rendezték a vásárteret, a piacot, tisztították a Zagyva medrét, mozit létesítettek, de színházat nem, pedig ez is terve volt.

A vezetékes vízellátás is ebben a korszakban kezdődött, de az első szennyvízcsatorna is ekkor épült a Rákóczi úton. A város és környékének fásítása ezen évtizedek alatt kezdődött, szerették volna ezzel is csökkenteni a tüdőbajos megbetegedések egekbe szökő számát. Az utak kövezése, portalanítása szintén ebben az időszakban vált a lakosság igényévé, s megvalósítása is sok éven, sőt évtizeden át volt a városvezetés feladata.

Egy jellemző részlet az Jász Hírlap egyik 1937-ben megjelent számából

Nagyon sokat dolgozott a szegényekért, olykor a napszámosok munkába állítását is személyesen intézte. Számos civilszervezetben vállalt vezető tisztséget, hiszen a kor követelménye szerint nem tehetett másként. Szolgálta az aktuális politikát, politikusokat, Apponyit, Imrédyt, Antal Istvánt, Takách-Tolvaj Józsefet.

Azonban a város lakosainak alapvető érdekeit nem hagyta sosem figyelmen kívül. Neki is volt szőlőbirtoka Újerdőben, így jól tudta, mikor mi a gond, a baj a gazdálkodásban. Hűséges típus volt, megbecsülte munkatársait. Ahogy ő, úgy alpolgármestere, Mosó Dezső is hasonló felfogásban igyekezett dolgozni. Így ketten együtt jegyezték a ’20-as, ’30-as éveket Jászberényben.

Még betegségeikben sem különböztek. A poros alföldi kisváros levegője egyaránt megviselte tüdejüket. Emiatt többször voltak betegek, olykor sok héten át távol, gyógykezelésen. Friedvalszky Ferenc 1935-ben szinte fél éven át volt betegszabadságon, 1936-ban pedig egy ünnepségről kellett kórházba vinni gyomorfekéllyel.

A polgármesternek és feleségének Engl Erzsébetnek két gyermeke született. Lánya, Erzsébet 1927-ben kötötte életét Pásztóhy Artúr honvéd főhadnagyhoz. Fia 18 évesen, 1927 februárjában halt meg spanyol influenzában.

Friedvalszky Ferenc szolid és visszafogott volt, mert életéről nagyon kevés cikk, híradás maradt fenn, nem szerette, ha ünneplik, kerülte is az ilyen alkalmakat. Visszavonulása is csendesen történt. Amikor 1940 májusában hat hónapi betegszabadságot kért, még valószínűleg ő sem gondolta, hogy már nem tér vissza a városházára. Novemberben nyugdíjazását kérte, a képviselő-testület 1907. október 24-től 1940. november 30-ig állapította meg a szolgálati idejét, s havi 408 pengős nyugdíjat. A zsidóüldözések egyre gyakoribbá válásával nem értett egyet, így csendesen visszavonult anélkül, hogy a politikai változásokról véleményt kellett volna mondania.

Csendesen halt meg a 67. születésnapján, 1945. április 2-án. A köztisztelet fokát talán jelzi, hogy a Jászsági Szabad Nép c. lap – ami a kommunista párt lapja volt – is megemlékezett haláláról, s temetésről is tudósított.

Nagy tömeg kísérte utolsó útjára. Gyászbeszédet Koncsek László árvaszéki ülnök és Berzátzy László, a tanítóképző igazgatója mondott. A Fehértói temető családi sírboltjában nyugszik, ahol neve nincs külön feltüntetve, így csak sejthető, hogy őt is odatemették. A polgármesteri lak, a szép polgárház a Borsóhalmi (ma Ady E.) úton ma is áll.

A Városvédő és Szépítő Egyesület dr. Friedvalszky Ferenc polgármester egykori lakóházát a napokban emléktáblával jelölte meg, melynek költségét javarészt magán adakozásból teremtették elő.