Nem ment cigányútra
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Nem nyeltem félre a Somnakajt, bár az esély megvolt rá, mert a darab műfaji megjelöléseként a gypsy musical szerepelt a plakáton, és musicalekből már eddig is többet láttam a kelleténél ahhoz, hogy ne fájjon a szívem egy újabb nagyon zenés, nagyon táncos, valamit nagyon üzenni akaró, és persze halálosan profin kitalált színpadi produkció után. De ha Müller Péter Sziámi, Szakcsi Lakatos Béla vagy Falusi Mariann nevével nyomul egy mű, azt meg kell nézni, még ha cigány gyerekek potyognak is az égből.
Nem szondáztam meg a jászberényi telt házat, sem a szünetben, sem az előadás végén, de úgy láttam, hogy a nézőtér java hozzám hasonlóan levette, hogy a Somnakaj - isteni szerencse! - mégsem egy musical. Inkább egy koncert, kicsi dramaturgiával, és még annál is kisebb történettel. Egy olyan produkció, amely egyébként lenyűgöző, ám egymáshoz alig kapcsolódó dalok sorozata. Semmi kamu, élőben megy minden, és a véralvadást kizáró zene meg a tánc a hátán viszi az egészet, ami igazán nagyszabású.
A Somnakajt 2014 óta játsszák, mindenütt sikerrel. Az előadás elsőrangú cigány és nem cigány muzsikusok, énekesek, táncosok és színészek együttműködéséből született. Ez a roma sorsjáték azzal a kimondott szándékkal jött létre, hogy hidat építsen a cigányok és a magyarok között. Azért nagy szociológiai mélységekbe nem bocsátkoztak - minek is, ha szórakoztatni akartak, és ezzel nincs is semmi baj -, s bár biztosan kerülni szerették volna, néha mégsem sikerült elkerülni az olyan - nagyon nem is dekódolt - üzeneteket, hogy tanuljatok, romák, találjátok meg a saját utatokat, mert akkor mindenkinek jobb lesz. (Mi, a többség, meg majd segítünk benneteket).
A címszereplő, a félárva cigánylány (Trokán Anna játszotta Somnakajt, akinek a neve azt jelenti, hogy Aranyom) egy létező, talán Baranya megyei faluban nő fel, az apja és a rokonsága féltő szeretetétől és az ősi hagyományoktól körülvéve. Remekül énekel, és a falu magyar doktornője (Falusi Mariann), aki a cigányokat istápolja, arra biztatja a lányt, hogy kezdjen valamit a tehetségével. Somnakaj Budapestre megy, takarít egy romkocsmában, aztán felveszik a zeneművészetire. Közben becsusszan a szerelmi szál is, a doktornő cigány apától született, rocksztár fia személyében (Oláh Gergő, a tévés tehetségkutatót nyert énekes pörgött ebben a szerepben), és megenyhülnek az ellenzők, lánykérés lesz, atyai áldással. Mindennek jó a vége, de ha mégsem jó, akkor az még nem a vége.
A vége előtt volt még temetés, házépítés, kenyértánc, komoly csendek és halvány humor, és egy szűnni nem akaró, fesztivál hangulatú lagzi. Meg az autista Sanyi bácsi, aki séróból lenyomott mindenkit az autentikus minimál-énekével. És ez a sokféleség egyetlen díszlet, egy kapu előtt mutatkozott, amelynek egyik oldala a cigányfalut, a másik a fővárost jelképezte. A színpad két szélén majd egy tucat embertelenül jó zenész muzsikált. Világzenét, cigány népzenét, jazzt, popot, balkánit és latint. Ennél jobban nehezen tudták volna odatenni magukat. A minden hangot ismerő énekesekkel és a minden lépést meglépő táncosokkal együtt. Falusi Mariann a Zsebpénz című, Szakcsi-Sziámi-dalban akkorát énekelt, mint egy istennő, és közben vezényelte a zenekart. Ha a közönség soraiban rejtőztek olyanok, akik eddig abban a hitben éltek, hogy ez a kék hajú, lehengerlő hangú nő csak a Pa-Dö-Dő, és nem több, ebben a számban egy lórúgás erősségű ellenszérumot kaptak, hogy kitisztuljon a fejük.
A lánykéréskor Oláh Gergő és a zenekar Elvis Presley Hound dogjával sokkolta az örömapát. Elvis is cigány volt, mondta a szerelmes fiú. Amerikás cigány, torkolta le Somnakaj apja, maradjon ott, ahol van, asztalnál meghalna.
XXVIII. Csángó Fesztivál, Szabadtéri színpad, augusztus 9.
