Vár állott, most lakópark

Zacskós tejjel és kiflivel az ölünkben ültünk egy ismeretlen helyiségben, még civilben, mindenki kapott egy cetlit, rajta a század azonosítójával. Jöttek a gumik, a másodidőszakos, másfél évre berántott sorkatonák, akik a kopaszok bevonulásával léptek egyet előre, a leszerelésre váró öregek mögé, pattogott a gumilabda a nyomaték kedvéért, gumi vagyok, g.ci vagyok, vigyorogtak. Mutasd a papírodat, megszívtad, megszívtad, mi az, hogy előfelvételis*, hogyhogy csak egy évig, nem baj, itt fogtok harcolni még a lézerfegyverrel is, és bedeszkázzák az eget, és csak egy lyukat hagynak rajta, hogy ledobjanak nektek egy kis gyíkhúst*, nehogy éhen haljatok. Hogy’ beszélnek ezek velünk, az egyikünk, akinek az apja a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, megunta. Odatelefonált apunak, ő meg leszólt Pestről, hogy beszéljenek kulturáltan az újonc elvtársakkal. Mér’ nem tudja, melyik a jobb meg a bal lába, csak forgolódik, mint k.rva a körmenetben! Elvtársak, átmegyek pumába! Tudják, mi az? Emberevő! Na, emberek, megkaptuk, hogy beszéljünk magukkal szépen. Nem mondhatom, ha dühös vagyok magukra, hogy szétb.szom a fejüket, hát, mondom majd azt, hogy szétszexuálom az agyukat. Lévai Zoli, szemüveges, szolnoki fiú, komoly ember volt, ő már abbahagyott egy főiskolát, stokin* ült a körletben, és furulyázott. Mind stokin ültünk, a bevetett vaságyra napközben tilos volt engedély nélkül leheveredni. Kivéve a gyevi bírót, a szobaparancsnokot, egy őrvezetőt, bezzeg az uraság az ágyon döglött, bakancsban. Lévai, adja már ide a furulyáját! Nem adom, mondta Zoli, és játszott tovább. Na, Lévai adja már ide! Nem adom. Lévai…! Mondom, hogy nem adom, mert összenyálazza. Lévai, magán akkor is rajta van a szemüveg, amikor mórelja* a nőt?

A debreceni egyetem nyelvészei összegyűjtötték, és szótár formában lejegyezték a késő Kádár-kor katonai szlengjét, de a Bakadumákból kimaradt a dobolás. Akarsz dobos lenni? Konyhai kisegítő szolgálatra voltam beosztva, krumpli- és hagymapucolás elől menekültem, igent mondtam. Rendben, bemész az ablak mögé, és dobolsz. A többiek ebéd után hozzák vissza a sárga műanyagtányérokat, amelyekből a legbrutálisabb mosogatógép sem marja ki az ítéletnapig beleivódott pörköltcsíkot, és ezeket a tányérokat hozzáütögeted a moslékos hordók széléhez, hogy az ételmaradék kipotyogjon belőlük, bele a hordóba. John Bonham* sem melózott többet a Led Zeppelinben. Az ebédlő egyik végébe a konyhát, a másikba a kultúra emelvényét szerkesztették bele. Igény szerint használták, vagyis a kultúra megbízhatóan a kerítésen kívül maradt. Narkó Robi a színpad függönye mögött, egy vödörben rohasztotta cefrének a moslékból megmentett gyümölcsöket. Robi asztaltól asztalig járva, cseppenként gyűjtötte sárga műanyagpoharába az ünnepi sörök maradékát. Nem iszod meg, de jó, nem hagylak cserben, kár, hogy ritkán van november hét meg április négy*. Az ebédlőben fogadhattuk a látogatókat, szülőket, barátnőket. Az egyik pár nem bírta tovább a kézfogót a ragacsos asztalnál, és besurrantak a függöny mögé. Az érzelmek túlcsordultak, és örömükben lerúgták Narkó Robi cefrés vödrét. Szólt a zene közben. A csellósok, a konyhára vezényeltek gályáztak az ebédlő felmosásával is. Ultrás vízzel teli vödrökbe merítették a felmosórongyokat, térdelve pancsoltak a kövezeten, a hangszórókból slágerek recsegtek. Ultradiszkó. Oláh főtörzs a hasát és az ajtót támasztotta, fogai közt fogpiszkálóval, vacsoramaradékot rágott, és elégedetten beszólt, roppant g.ci vagyok, ugye, emberek?

A Magyar Néphadseregben, ami szögletes volt, gurították, ami gömbölyű, tolták. Énekelve kellett masírozni, reggeli, ebéd és vacsora után. Azt kiáltották, nóta indul, de csak optimista nóta indulhatott, a kesergőket, a nyavalygókat kihúzták a műsorból, hogy ott voltunk boldogok, hol az öreg Tisza ballagott, hogyisne. Szél viszi messze, három, négy! Szél viszi messze a fellegeket, felette lángol az ég, nyújtsd ide, édes, a kis kezedet, ki tudja, látlak-e még… Mindjárt éneklünk, várjatok. A sor eleje gyorsabban lépkedett, túl akart lenni rajta minél előbb, de a vége csak bóklászott, éhesen vagy elgondolkodva. A parancsnok messze lemaradva ordított, utolérem, megb.szom! Nem ért utol soha. Hová dzsesszelsz? Kérdezték a nép hadseregében attól, aki éppen készült eloldalogni, lelépni, köddé válni, magányosan menekülni egy felvilágosultabb hely felé. Miért pont dzsesszelésnek hívták a laktanyán belüli, nem igazán alakzatban történő, ide-oda közlekedést, máig nem értem. Arra céloztak volna, hogy a dzsessz egyenlő az önkifejezés szabadságával? Meglehet, hiszen odabent, ha a hajad az előírtnál egy kicsivel is hosszabb volt, már üvöltöttek, maga melyik zenekarban játszik?! A szemüvegesekre és a hesszelőkre is vadásztak. Szemi, Sammy Davis*, hová kolbászol, jöjjön csak ide! Hesszelni annyit jelentett, semmit se csinálni, henyélni, elnyúlni, köldöknézésbe süppedni. Néztük a KISZ-klubban* a női műlesiklást, mindegy, mit adott a tévé, csak ne legyünk szem előtt. A falon vonatbalesetben meghalt, hadgyakorlatra tartó, fiatal sorkatonák képei, a miheztartás végett. A kommentátor lelkesedett, hogy következik a verseny nagy esélyese, a svájci Erika Hess, és valakiből felböfögött, na, ez is egy k.rva lusta nő lehet. A politikai oktatásokon ott szorongott az egész század a KISZ-klubban, ezekről az alkalmakról nem hiányozhattunk. Mindenki kapott egy vaskos könyvet, speciálisan a honvédségnek készült, ember el nem olvasta, ideológiai óvodásoknak szánhatták. Látják, ha itt átfúrnánk a földgömböt egy atomrakétával, pont kilyukadnánk a buzi amerikaiaknál. Hány fokon forr a víz? Kilencven! Nem, száz! Kilencven! Oké, cigarettaszünet. Igazuk van, összekevertem a derékszöggel. Nyissák ki az ablakot, hadd jöjjön be egy kis friss hákettőó! De nem esik, alezredes elvtárs.

Mit csinál a katonatiszt, amikor hazamegy? Levetem a csizmámat, megeszem a bablevest, megdugom az asszonyt, adok két pofont a gyereknek, és már jöhetek is vissza. Semmire nincs időm, és maguk ezt irigylik tőlem? Jó, de még Mongóliában is jobb volt, mint itt, mondta Dávid. Apám állatorvosként dolgozott ott két évig, vihette a családját is, orosz nyelvű iskolába jártam a különböző szocialista országokból érkezett szakemberek gyerekeivel. Hú, és a mongol lányoknak vízszintesen vagy függőlegesen van ott a vágás? Főtörzs elvtárs, írna nekünk könyvet* ma estére? Mit? Na, húzzanak innen a hamvas g.cibe, de sovány disznóvágtában! Azt írja a Népsport*, hogy Hági* a román Maradona. Ja, a Gödör* meg a magyar. Kapcsold le a villanyt, villany leo... Mi az, hogy villany leo? Elektromos oroszlán, te paraszt!

Ha tanár leszel, biztosan tudsz olvasni. Olvasd már el a Népszabadság* fejlécét! Egy öntudatos főtörzsőrmester egrecíroztatott a kapusszolgálat alatt. Világ proletárjai, egyesüljetek! Akkor most lapozz az apróhirdetésekhez, ezt nézd meg, alig használt Mercedes személygépkocsi igényesnek eladó. Ez milyen proletár, b.zmeg? Fogalmam sem volt, de azok az előfelvételis proletárok, akik aznap este késve érkeztek vissza a kimaradásról, az ügyeletes tiszt irodáját csak azután hagyhatták el, ha felmondták az MSZMP* Központi Bizottságának névsorát, Kádártól az alvégig.

A Széchenyi tér, Szeged szíve, ide jár, aki boldog, arra jár, aki fél. A szovjet hősi emlékmű sem kerülhetett máshová, és persze előtte, az aszfaltsétányon vertük a díszmenetet április negyedikén. Kedvetlenül, muszájból, és még sokat is gyakoroltuk a helyszínen. A járókelők ügyet sem vetettek ránk, és mi sem akartunk beleszakadni. Elvtársak, ez lóf.sz, ez semmi! Úgy b.sszák oda a talpukat, hogy a vakondok kigyöjjön a gyöp szélére, és könyörögjön, hogy hagyják abba! A hely vakondközössége ma már Szent István király és Gizella királyné szobrát kerülgetheti. A vakond éjjel-nappal sötéten látja a jövőt, és mi sem sejtettük, hogy 1985-ben a Kádár-kor utolsó parlamentjének megválasztásában segédkezünk. A hadsereg kötelékében vettünk részt ezen a nagyszabású politikai demonstráción, ami mindig is az egypártrendszer önigazolását szolgálta. Ezúttal utoljára. Valódi tétje nem volt, hiszen a politikai, gazdasági döntések többségükben nem az országgyűlésben születtek. S ezen még a kalapból előhúzott többes jelölés sem segített. A bajai úton terpeszkedő lőszerraktárat őriztük akkoriban, de csak módjával, szemben a Maty-érrel, az evezőspályával. Az őrtoronyban, semmibe véve a szolgálati szabályzatot, olvastunk, rövidhullámon néprádióztunk, radio szubotica, sztudio tri*, na ultrakrakomtala sztodevet deszet megaherca i na szrednim tala oszamdeszet devet kiloherca, Tóth Árpád-idézetet véstünk az őrtorony deszkájába, agyzsongulásig* unatkozva. Állj, ki vagy? Gobbi Hilda* lóháton, anyád, meleg levessel. Kihozták a szavazóurnát, felsorakoztattak mindenkit, az országos listára szavazhattunk, amit Kádár János vezetett. Elvtársak, akinek a nevével nem értenek egyet, húzzák át a listán! És biztatóan mosolyogtak. Ott, a szemük láttára húzzunk ki valakit… Te, ki az az ismeretlen figura a bizottság szélén, az elhárítástól jött? Ááá, ne firkáljunk, hárítsunk. Sóhaj, és minden szavazólap érintetlenül hullott az urnába. Utána személyre szóló, vörös csillagos emléklappal gratuláltak a Magyar Néphadsereg ifjú szavazóinak, életük első választása alkalmából.

Miller Béla komolyan káromkodott. Minden mondatot b.zmeggel kezdett, és b.zmeggel fejezett be. Az apja trenírozta. Ferencvárosi vagy józsefvárosi gyerek volt, az apja meg ugyanott hentes. De inkább józsefvárosi lehetett, mert a fradistáknak mindig azt szavalta, hogy kilenckerület-parasztkerület. Béla a nyolcvanas évek közepén velünk együtt szívott tizenegy hónapot a szegedi Zalkában. Előfelvételis volt, elővett g.ci, vagy egér, cin-cin. A Szovjetunióba vették fel, valahová a világvége közelébe, és vegyészmérnöknek készült. Bebeszélték neki, hogy Európa egyik utolsó védőbástyájába megy, tudta, hogy az oroszok hazudnak, de nem érdekelte. Ugyan a felvételi vizsgán alig tudott valamit kémiából, mégis felvették, protekciója lehetett a párttitkár lányánál, ezzel hencegett, de mér’ is kosarazták volna ki egy baráti, kis ország egyetlen jelentkezőjét, ha már ilyen reménytelen messzeségbe akar menni tanulni, hadd menjen. Akinek az apja minden mondatot b.zmeggel kezdett, és b.zmeggel fejezett be. A papa a hentesboltban, a pulton az egyik kezével fogta a húst, a csontot, sodronykesztyűben, mint a lovagok, a másik kezével meg odab.szott a csontnak, a húsnak a bárddal. A pesti bárdok.

Nyári vasárnap délután a laktanya nagyobbat ásít. Akkorát, hogy kiakad az állkapcsa. Félmeztelen, kék klottgatyások tartanak az épület lapos tetejére vagy az udvar végében lévő, göröngyös focipálya füvére, hogy háborítatlanul napozhassanak. És akkor felvijjog a harckészültségi riadót jelző sziréna. A hűvös folyosón maga elé bámuló szolgálatos összerezzen, mi van, az ilyet előre meg szoktuk beszélni, de veszi a telefont: Porkoláb honvéd, jelentkezem, várom a további utasításokat! A vonal túlvégén egy nyugodt erő. Hülye vagy? Háború, vasárnap? Marcit, az ügyeletes tisztet megnyomhatta valami, elaludt, és rákönyökölt a harckészültségi riadó gombjára. A tököm akar holnap hadgyakorlatra menni a Bakonyba! Akkor igyál egy kis langyos, sós vizet, krétaporral elkeverve, és reggelre úgy belázasodsz, hogy nincs az a katonaorvos, amelyik ne küldene egyből a gyengélkedőre!

Minden kihelyezésen*, hadgyakorlaton először a tisztek sátrát kell felállítani a mezőn, a hegyen, hogy nyugodtan tudjanak kártyázni és inni, amíg ti a többi sátorral kínlódtok, és felráncigáljátok összevissza, és aztán előbújnak, és ordibálnak, hogy mi a f.sz ez, olyan az út a sátrak között, mint az ökörhugyozás. Frinyó főhadnagy, a gondozott bajuszú, gusztustalanul szemét századparancsnokunk - kunhegyesi bosszúálló volt, és a Szolnok megyeiekre különösen harapott, csak annak a társunknak kegyelmezett, aki a falubelije volt, vele küldött haza banánt az anyjáéknak - egy kihelyezésen megengedte, hogy hippisen, a fűben ülve hallgassuk. Elvtársak, maguk most azt a feladatot fogják végrehajtani, hogy az ellenséges csapatokat kiszorítva az országból, átlépik az osztrák-magyar határt. Nem, nem a román-magyar határt, és mindent vissza, ne alkudozzanak. Mi lenne az első dolguk odaát? Ájn bír, bitte, aki szembejön, és letennénk a fegyvert.

A Ráckevei-Duna környékén nemcsak a fekete-fehér Tüskevár forgott, de a Dráva 85 hadgyakorlat is. A Varsói Szerződés* ellen fenekedő olasz NATO-erők támadását Csepel teherautókkal modellezték. Besült mindenünk a Duna-parton, az ellenség megúszta. A pizsamások* levegő után kapkodva távcsövezték a díszbunkerből a gyászos előadást. Egy villanyszerelővel raktak párba, hozott könyvet magával, olvasni akart, mert hidegen hagyta, hogy az utászok, vagyis mi, majd parancsra robbantgatunk. De a könyvet én olvastam a fedezékben, mert nem tudtam blankolni*, ő meg villanyszerelő, jól van, b.zmeg, csinálom én, mondta. Amikor lefújták a bohóckodást, halomban állt a folyóparton a rengeteg fel nem robbant trotil, a tisztünk is épp csak fel nem robbant, majd tábortüzet raknak belőle, tajtékzott, előtte vele üvöltöttek, b.sszák meg, és senki, de senki nem megy haza, a p.csába, értik!?

A világ legrövidebb meséje* arról a kutya melegről szól, amikor az emberek leugatták egymás fejét. Nem is, mert egy katonáról szól, aki a kardját tükörnek használta, megbámulta volna a kardlapon csillogó arcát, de maga helyett a szerelmét pillantotta meg, aki úgy megijedt a hirtelen megforduló, kivont kardú katonától, hogy világgá szaladt, és a katona sosem érte őt utol. Mindig egy lépéssel a katonaság előtt, és nincs probléma.
---------------------

A *-gal jelölt részek magyarázata, a leírás sorrendjében. Előfelvételis: olyan érettségizett srác, aki felvételt nyert valamelyik hazai vagy külföldi, csakis szocialista országbeli, felsőfokú oktatási intézménybe, és mielőtt megkezdte volna tanulmányait, be kellett vonulnia egy évre katonának. A kötelező sorkatonai szolgálat akkoriban másfél év volt, és az előfelvételiseknek a diploma megszerzése után le kellett volna nyomni még hat hónapot a seregben, de ettől 1989-ben már eltekintettek, majd az egész sorkatonásdi ment a kukába. Gyíkhús: vágóhídi hulladékból gyúrt, ehetetlen húskészítmény, a szegedi szalámigyár szállította a katonaságnak. Stoki: nem üldögélésre kitalált katonai sámli. Mórel: szeretkezik, cigány eredetű szó. John Bonham: angol rockdobos, isten. November 7., április 4.: munkaszünettel egybekötött ünnepnapok a szocialista Magyarországon. Az előbbit az 1917-es, októberi szocialista forradalom, az utóbbit hazánk 1945-ös felszabadulásának ünnepeként tartották számon. Mindkettő az oroszokhoz kötődött, és mindkettő hazugságokra épült, de az emberek beletörődtek. Oroszországban még a julián naptárt használták 1917-ben, a kommunista hatalomátvétel napja a Gergely-naptár szerint esik november 7-ére. Az 1988-as november 7-én, amely Magyarországon utoljára volt ünnepnap, egy barátommal Szegedről Szabadkára vonatoztam. Piacoztunk, pulóvert, konyakot, szexújságot, hanglemezeket vettünk, és szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy néhány hónappal korábban Jugoszlávia első hivatalos pornómozija épp Szabadkán nyílt meg. Sammy Davis: amerikai előadóművész, zenész. KISZ: Kommunista Ifjúsági Szövetség, az állampárt ifjúsági szervezete, kimúlt. A laktanya KISZ-klubjában általában levegőhöz juthattál, ha beengedtek. Könyv: kimaradási engedély, ebben az esetben. Népsport: ugyanaz, mint a Nemzeti Sport, ugyanolyan pártos. Hagi: román futballsztár. Hági, Gödör: a katonák körében is népszerű szegedi éttermek, szórakozóhelyek. Népszabadság: akkoriban az állampárt központi napilapja, a laktanyába kötelezően járt, átalakult, beszántották. MSZMP: Magyar Szocialista Munkáspárt, állampárt, kimúlt. Hármas stúdió: a Szabadkai Rádió pop-rock műsora, ablak a világra. Agyzsongulásig: „s kedvenc parfőmjét agyzsongulásig szívom”, Sóhaj, Tóth Árpád verse. Gobbi Hilda: nagy színésznő. Kihelyezés: helyi érdekű, katonai haszontalankodás egy közeli tisztáson. Varsói Szerződés: a szovjet blokkba tartozó szocialista országok hadseregeinek összeborulása, vége lett ennek is. Pizsamás: tábornok, a tábornoki egyenruha nadrágján lévő piros, hosszanti csíkról elnevezve. Blankolni: elektromos vezetéket lecsupaszítani. A világ legrövidebb meséi: Ijjas Tamás és Lackfi János könyve, és Kun Mátéé.