Kalap alól

Michael Madsen, a filmben Budd, Bill öccse, a Fekete Mamba bérgyilkososztag tagja volt évekig, de visszavonult. Texas alsón, a semmi közepén él egy lakókocsiban, még a japán szamurájkardját is zaciba vágta, pedig egy Hattori Hanzo penge megfizethetetlen, de El Pasoban, a zálogosnál meg tudták fizetni, kétszázötven dollárt adtak érte. Budd kidobólegény egy sztriptízbárban. Megint késtél, nem ismered az órát, hordja le a csapos, amikor megérkezik a munkahelyére. Nincs még itt senki, öregem, mondja nyugodtan Budd. Budd az? Kiabál ki a Larry, a főnök, az irodájából, mondd neki, hogy vonszolja hátra a seggét! Larry a nőjével és fehér csíkokkal lazít. Szippants bele, légy nagymenő, baby! Mi van azzal a kibaszott klotyóval? Nyugi, mindjárt megy. Nem tudom, milyen kócerájban lógtál, mielőtt idejöttél, ahol tolerálták a félórás késést, de az biztos nem az én kócerájom volt. Nincs senki odakint, Larry. Szerinted nincs semmi dolgod? Miről akarsz meggyőzni? Hogy annyi hasznodat sem venni, mint egy segglyuknak a könyökömön? Tudod mit, Buddy, kibaszottul sikerült meggyőznöd. Nézzük csak meg a naptárt, dogozol holnap? Tévedés, nem dolgozol, és utána sem, kihúztam a napjaidat, menj haza, és maradj ott, amíg nem hívlak! De előbb beszélj Rockettal, adni akar egy kis melót… És a kalap, az a kibaszott kalap, az a kibaszott kalap, hányszor mondtam már neked, hogy ne hordjad itt, a klubban!... Vendégek is viselik… Én nem a vendégek főnöke vagyok, hanem a te főnököd, és azt mondom, legközelebb hagyd azt a kibaszott kalapot otthon!... Figyelj, Budd, szívem, Rocket egy sztriptíztáncosnő-rakéta, a klotyó megint beszart, mindent elöntött a trágyalé. Rendben, Rocket, fölpucolom.

Inspiráló zenekar az In-Fúzió. Két éve alakultak, és ez volt az első önálló koncertjük, jár tehát a névsorolvasás: Bagó Attila basszusgitározik, Buzás László és Buzás Zoltán gitározik, Csikó Tibor dobol, Oláh György énekel. Grunge stílusban akartak zenélni, egyfajta koszos rock and rollt, egészségesen torzított gitárokkal, de nem jött össze, mondták. A grunge, olyan zenekarokkal, mint a Nirvana, a Pearl Jam vagy a Soundgarden, az undergroud és Seattle felől lopakodott be a Music Televisionba, amelynek bejövetele a rendszerváltás utáni Magyarországnak valódi áldást jelentett. Az eMTíVí befuttatott egy csomó olyan rockegyüttest, amelyek erős képi világgal támogatták meg az alapból nem mindig erős zenéjüket. Az In-Fúzió nagyészt ezeknek, a zenetévéből lefigyelt bandáknak a régi dalaiból állította össze a repertoárját. A fiúknál nyert, és bekerült a műsorba, akár több számmal is, a The Cult, a Stone Temple Pilots, a Gun, a The Bates, a Megadeath, az Ugly Kid Joe (az ő daluk, az Everything about you videóklipjében, a tengerparton papírsárkány helyett felfújt guminőt eregetnek, és előbukkan egy tátott szájú gumipasi is), a Red Hot Chili Peppers, a Metallica, a Nirvana, a Pearl Jam, a Guns n’ Roses és a Velvet Revolver. Őket, néha segítséggel ugyan, de azonosítottam, akiket meg nem, azokat, azt hiszem, nem is érdemes ismerni.

Egy idő után akaratlanul is feltűnt, hogy Oláh Gyuri énekhangjának az összes választott szám jól áll. A zenekarnak már nem annyira passzolt minden darab, de nem kirakójáték-versenyre neveztek. Az énekes még egy kisebb rosszullétet is észrevétlenül túlélt, és nem túlélésre játszott, ahogyan a többiek sem.

A hitchcocki The Bates Michael Jackson-feldogozását, a Billie Jean-t, a Metallicának a Thin Lizzytől átvett ír népdalát, a Whiskey in the jar-t és a Pearl Jam lassan pusztító grunge-ját, az Alive-ot rendesen elkapták. És a többit? Nem számít, száz bolha. Százból, ha egyszer jó, az már nagyon jó. Tapasztalat, tapasztalat.

***

A jászberényi In-Fúzió július 3-án, péntek este két órát játszott a Lehel Film-Színházban, az élő rockzene örök időkre karanténban maradó híveinek.