Grecsó Krisztián csendes kalendáriuma
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
„Ezzel a gyerekkel valami nincs rendben”- mondta Grecsó Krisztián nagypapája egykor, és igaza lett, valami tényleg nem volt átlagos. A szegvári fiatalember a betűk, a könyvek szerelmeseként írt is már két verseskötetet, forgatókönyveket, drámákat, és megjelent nyolc könyve is. Van vagy 10 kitüntetése a Faludy-díjtól a Szabad Sajtó Díjig és József Attila Díjat is kapott – mert megérdemelte. Országos lapokban publikál és még csak 43 éves!
A városi könyvtárban zsúfolásig megtelt a nagyterem, alig fértünk már be. Korábban készült ő már Jászberénybe, de a betegség közbejött. Rákkal küzdött, megoperálták, volt rövid időszak, amikor nem tudott beszélni. Ám mi, a csütörtöki író-olvasó találkozón már semmit sem láttunk, tapasztaltunk az átélt megpróbáltatásokból. Jó kedélyű, szellemes és humoros volt, életútjáról, pályának alakulásáról, mostani munkáiról is sok mindent megtudhattunk.
A nagypapájáról aztán többet is, mert Krisztián elmesélte hogyan is tárta fel családja történetét. Ő mindig kíváncsi volt. S bár a család Szegváron – Csongrád megyében – a paraszti hagyományok szerinti szigorú rendben élte életét, olvastak bibliát, kalendáriumot, de feljegyzéseket is tettek. Aztán kiderült, hogy a nagypapa évről-évre sok mindent leírt egy füzetbe az időjárásról, a termésről, de mást is, ami a paraszti gazdálkodásban fontos volt. Hát akkor ne is csodálkozzunk, hogy az unoka is írogat ezt-azt. Verseket, regényeket – nem kevés sikerrel.
Elmesélte, hogy 1996-ban, első prózai könyve megjelenése előtt jóval – a nagypapa meg is mutatta neki egykori feljegyzéseit, ami aztán számára kincses bánya lett. Sokat megtudott a tágabb családról, és arról a világról, amiben elei éltek-haltak. Jól esett számára, s örömmel hallgatta is ezeket a történeteket, majd később többet fel is használt ezekből. A mítoszok számára fontosak lettek. Így született első prózai műve – a versek után – 2001-ben. A címe: Pletyka anyu.
Mindjárt be is perelte hat család, mert a történetből magukra ismertek, és kifogásolták a leírtakat: mondván ők nem ilyenek! Ennek abszurditása persze mosolyt csalt a hallgatóság arcára is. A többi, általa feltárt, megismert történet is sok érdekességet tartogatott, mert Grecsó Krisztián mindig rábukkant valami olyan témára, ami nem hagyta békén. Muszáj volt feltárni mélyebben az eseteket, a furcsa és megrázó, olykor vicces történeteket, sorsokat. Ám a valóságra rátalálni mindig fontos volt számára.
Sokáig a család, de a közösség történeteit is kutatta, s bizony nem egyszer kiderült a valóság is. Mert a legendák valóságtartalma a tényekkel sokszor nem egyezett, s így újabb és újabb történetek kerekedtek ki. A napokban jelent meg legújabb könyve – a sorban a nyolcadik –, melynek Vera a címe. Ez esetben is az alap-információ teljesen másfelé „kanyarodott” a történet részletes feldolgozása során. Ez a kötet egy 11 éves árva kislányról szól, akit örökbefogadott egy család. A történet feldolgozáshoz – a feleségével együtt – még egy tanfolyamra is beiratkoztak, hogy lélekben is ott legyek a gyermeklány világában. A hitelességhez ezt szükségesnek látták. S a kislány élete is titkokat tartogatott, mígnem könyv lett belőle.
A könyvtári estén, a beszélgetés során családjáról még sok más – olykor humoros vagy vicces történet – is kiderült. Édesanyja félresikerült süteményének „sikere” éppúgy téma egy író számára, mint nagypapája háborús történetei. Így ezek most már olvasók ezreit szórakoztatják Grecsó Krisztián feldolgozásában.
Azt is elmondta, hogy ő is ahhoz – a jelenlegi kormányzat által nem támogatott – írói körhöz tartozik, amelyhez sokan mások is. Jelenleg az ÉS-nél (Élet és Irodalom c. hetilap) dolgozik, de olykor – kedvtelésből – zenél is.
A jászberényi hallgatóság persze nem hagyta ki a lehetőséget, és hosszú sorokba szerveződve dedikáltatták könyveiket. Közben arról is szó esett, hogy jól van. Ő győzött a rák felett! Nem adta fel, s ez később is így marad a pályáján.
Fotó: Jászberényi Városi Könyvtár
