Búcsú egy baráttól

Tavaly ment el Faragó Laci bácsi, Darázs Pista „Zümi” és Kárpátiné Babika, míg idén a tűzzománc mesterét, Sisa Józsefet veszítettük el. Most pedig a nagybetűs MÉHÉSZ, Molnár György halála miatt gyászolunk. Mindannyian nagyon fontosak voltak számomra, sok-sok jó dolgot vittünk véghez közös munkánk során, amely alatt barátok is lettünk.

Már nem tudom, hogy Molnár Györggyel hol, mikor és hogyan ismerkedtem meg, de biztos, hogy a munkájának, a méhészkedésnek köze volt megismerkedésünkhöz. Újságíróként írtam róla, róluk, majd a Nemzetközi Mézvásár és Méhésztalálkozó még közelebb hozott bennünket egymáshoz.

Molnár György 1955. augusztus 1-jén született Jásztelken. Gyermekkorát a Jászapáti határában található úgynevezett "Virágosi" tanyasi iskolaépületben töltötte, ahol édesapja tanított. Már ekkor megismerkedett a méhek életével. A középiskolát Jászberényben végezte és géplakatos szakmát tanul, majd 1980-ban megnősült. Akkor kapta meg édesapjától a 16 családos méhészetét és ekkor határozták el, hogy legyen a méhészkedés az ő közös vállalkozásuk. 1982-ben mindketten elvégezték Zalaapátiban - az akkor még az országban egyetlen - méhésziskolát. Ez nagy lendületet adott a terveiknek. Két gyermekük született Gyuri (1981) és Marika (1987). A tragédiák sem kerülték el életét: 1993-ban, fél év leforgása alatt mindkét szülőjét elveszítette.

A Jászsági Méhész Egyesületet 1985-ben alapította meg. Rengeteg színvonalas szakmai előadás hangzott ott el, jó hangulatú beszélgetések alakultak ki és barátságok szövődtek az évek során. Az egyesület jelenlegi több mint 200 tagja önmagáért beszél.

Két évvel az egyesület megalapítása után megvalósította egy merész álmát, s 1987-ben megszervezte az első Nemzetközi Mézvásárt és Méhésztalálkozót. A rendezvény az elmúlt több mint 30 év alatt Magyarország legnagyobb méhészeti eseményévé nőtte ki magát. Turisztikai jelentőséggel is bír, ily módon Jászberény jó hírnevét erősíti. Az ő ötlete volt a Mézkirálynő választás ceremóniája, amely a kezdetekben egyedülálló volt Európában.

Munkáját, eredményeit az OMME is elismerte: a 30. Mézvásáron 2017-ben megkapta a Magyar Méhészetért Emlékplakettet. Ugyanebben az évben miniszteri kitüntetésben is részesült a közösségért végzett munkája elismeréseként. Ebben az évben alapította meg a Jászsági Mézlovagrendet, melynek 3 évig volt nagymestere. Nem kevesebb, mint 13 éven át volt a Déryné Vegyeskar oszlopos tagja. Nagy élmény volt számára az István a király c. rockopera előadása. Amit csinált, azt szívvel-lélekkel csinálta. Ha úgy érezte, hogy valakit igazságtalanság ért, a végsőkig kiállt mellette. Két kis unokájának, Julcsikának és Benőkének nagyon örült.

Ennyi a rövid nekrológ Molnár Györgyről, de ő ennél sokkal több volt. Egy mindig vidám, mosolygós férj, édesapa, nagypapa, akit nagyon sokan kedveltek, szerettek, mert közvetlen volt és segítőkész. A mézvásár hozott bennünket igazán közel egymáshoz. Neki mint főszervezőnek, nekem mint műsorvezetőnek az év legfontosabb eseménye volt ez a nagyszabású rendezvény. Csodáltam, ahogy barátjával, Bíró Jánossal végezték a szervezési munkákat, s évről-évre egyre színvonalasabbá tették az eseményt. Persze sokszor találkoztunk a hétköznapok során is. Előttem nőttek fel gyermekei, Gyuri és Marika. Gyurit elneveztem Gyuri sasnak és megjósoltam, hogy magasra fog szárnyalni. Ez a kosárlabdázásban nem jött be, de a méhészkedésben igen, hiszen országos első helyet szerzett már egy mézével. Marikával dolgoztam együtt, s róla is csak jókat mondhatok. Szüleik, akik Edit asszonnyal példás életet éltek, büszkék lehetnek rájuk.

Ezt az idillt borította fel a hirtelen jött betegség. A Covid-19 nevű gyilkos kór rövid idő alatt mérhetetlen szomorúságot okozott, hiszen Gyuri, pótolhatatlan űrt hagyva maga után, eltávozott közülük. Pedig lett volna még bőven dolga a férjnek, az édesapának, a nagypapának, a barátnak, ám valahol másként gondolták.

Azt mondják, hogy az ember életében a születés a legszebb, a halál a legszomorúbb pillanat. Nehéz ezzel az állítással vitatkozni. Ám amikor Molnár Gyurira emlékezem, nemcsak a szomorúság, a fájdalom járja át a szívem. Hanem az is, hogy örülök, boldog vagyok, hogy ismerhettem. Részese lehettem közel három évtizeden át én is a Nemzetközi Mézvásár és Méhésztalálkozó sikerének, melyet neki köszönhetek. Menet közben megismerhettem egy olyan családot, amely példaként állítható mindenki elé. Ennél pedig többet nem is kaphattam volna tőle. Vagy mégis? Igen, nagyon sokat jelentettek számomra azok a beszélgetések, melyeket a piacon folytattunk, szinte heti rendszerességgel. No, meg a méz. Nekem a Molnár Méhészet méze jelentette, jelenti a mézet, melyet minden reggel a kávémba teszek cukor helyett. Egy szó, mint száz: Molnár Gyuri barátom minden reggel velem van, amikor megédesítem a kávémat.

Én így emlékezem rád Gyuri! Legyen neked könnyű a föld, emléked örökre megőrzöm!

Molnár György temetése 2021. április 16-án, pénteken 15 órakor lesz a jászberényi Új temetőben lesz.

Szántai Tibor