Régi korok játékai a Jász Múzeumban

Van ebben az új kiállításban többféle babaház, babákkal persze, és nekik való babakocsi, bababútor és más felszerelési tárgy is. Némelyik babát jászviseletbe öltöztették. A nagyobb babák – melyeket külföldről lehetett „megszerezni” a hatvanas években – szeme is élethű, mert le tudják hunyni, sőt szempillájuk is van. A kezük pedig ujjakban végződik, de a karjukat, lábukat is mozgathatják. Sőt van, amelyik sír, vagy „beszél is” pár szót. A Magyarországon igazán elérhető és nagyon népszerű kisebb kaucsukbabákkal pedig az 1960-as években játszottak a lányok – akik most unokájuknak magyarázták melyik, miért is volt oly kedves számukra. Persze a babaházak – és azok apró berendezési tárgyai – sem maradhattak ki a kiállításból, ezekből is van többféle a múzeum termében.

 A szintén nagyon kedvelt játék-mackókból is sokféle – több korszakból – került a babák mellé. Aztán felfedezhetjük a társasjátékokat, az építőkockás „megoldásokat”, majd ott sorakoznak a fiúk kedvencei: puskák és pisztolyok, mozdonyok, vonatok, teher- és személyautók többféle típusban és méretben. De még egy jókora hajó is errefelé – a múzeumhoz – úszott e rendkívüli bemutatóra. Nem hiányoznak a jól ismert társasjátékok, vagy a lányoknak kedves apró konyhai felszerelések sem.

Mindezek mellett azonban talán a legcsodásabb – szinte lélegzetelállító – az a hatalmas, sőt monumentális legóvár, melyet a múzeum türelmes és kreatív munkatársai összeraktak a kisebb teremben. Persze rengetek játék-katona – harci eszközökkel felszerelve – is van a várfalak előtt, hiszen ők azok, akik szeretnék elfoglalni a különleges építményt a védőktől.

A megnyitó során a múzeum igazgatója, dr. H. Bathó Edit elmondta, hogy 1988-ban is volt hasonló kiállítás Jászberényben. A játék pedig egész életünket átöleli, mert tanít, fejleszt, de örömet ad a 21. század gyermekeinek is. A kiállításhoz sok magánszemély hozta el a múzeumba – gyermekkora – egy-egy féltett kincsét, ritka emlékét, vagy éppen azt, amit saját maga készített és megőrizte. Így sikerült e gazdag kiállítást a múzeum munkatársaival változatos és érdekes bemutatóvá „varázsolni”. A Barkóca Gyermek Táncegyüttes ifjú lányai népi, közösségi gyermekjátékokat és énekeket idéztek fel. Mert a közösségi játékok is fontosak voltak régen a fiatalok számára, és a mai világban is azok.

A szakmai értékelést dr. Nagy Veronikától, a székesfehérvári, közel ötvenéves Hetedhét Játékmúzeum igazgatójától hallhattuk. Ő arról beszélt, hogy a mai világban nagyon fontos az élményközpontú ismeretátadás – akár a múzeumokban is. A gyerekek számára pozitív élményeket kell adni sokféle formában. Egy-egy játék-kiállítás több generációt szólít meg, hiszen a nagyszülők gyakran az unokákkal együtt érkeznek. S, ami nagyon fontos, hogy mindnyájan pozitív élményekkel távozzanak a múzeumlátogatás végén. Valójában a játék – mint tárgy – fontos, kultúrtörténeti kincs. Az élményközpontú bemutatás – amit Jászberényben is láthatunk – a mai kor követelménye.

Azt is elmondta, hogy a 20. század milyen nagy társadalmi változásokat hozott a háborúkkal és azt követően is. A társadalmak mára erősen gyermekközpontúvá váltak, de 20. század gyermeke már magányos, mert a közösségi terek is szűkültek. A családokban csak 1-2 gyermek születik, így a világ megismeréséhez is más eszközök, lehetőségek jelentek meg. Ebben a jelen kor sajátos játékainak – a legótól a Barbie babákig – is jelen kell és lehet is lenni. Minden korban fontos, hogy a gyermek a játékban is kreatívan vegyen részt, saját fantáziájának kibontakoztatására legyen ennek során lehetősége. Mert az örök gyermek bennünk van, s így gazdagíthatjuk életünket. A jászberényi múzeum kiállítása pedig e célok mentén készült, ami dicsérendő!

Fotók: Bugyi Gábor