Végrendeletek a XVIII. században – egy korszak különleges üzenete

Az kétségtelen, hogy végrendeletek olvasásával nemigen töltjük az időnket, se manapság, de a régebbi korokban sem. A végrendelkezéshez szomorú dolgok kötődnek, hiszen legtöbben az életük vége rendelkeznek vagyonukról. A történészek pedig azt is tudják, hogy mely korokban mi volt a fontos, ilyen dokumentumba mit is foglaltak bele.

Jászberény – a Jász-Kun Hármas Kerület székhelye – a végrendeletek tekintetében szerencsés helyzetben volt, mert az egykori megyeháza – a mai bírósági épület – gyűjtő és megőrző helye volt az ilyen dokumentumoknak. A levéltár 1956-ig itt volt, s a II. világháborús pusztítás ellenére, mintegy 1500 dokumentum maradt meg. Az iratok néprajzi, jogtörténeti, szociológiai szempontból is hasznos információkat őriznek. A családkutatáshoz pedig egy ilyen archívum egyenesen kincsesbánya.

Az előadó elmondta, hogy 1745-ben, a redemptióval törvény született ezen dokumentumok őrzéséről is. A jászok számára különösen azért, mert ők megváltották saját földjüket, ami aztán örökölhető is lett. Erről végrendeleteket is készíttettek, hogy haláluk után a vagyon jó kezekben gyarapodhasson tovább.

Az előadásból megtudhattuk, hogy a föld-vagyont, a birtokot a fiúgyermek – főként az elsőszülött – örökölte, a lányokat általában kifizették amikor férjhez mentek. Létezett egy sajátos jogi megoldás is, a hitbér – vagy móring – a vagyon egy részének a nők részére való átadása. Ha egy család kihalt, annak a földjét a város örökölte meg.

Az özvegyi jog is érdekesen alakult a jászok között. Az özvegy ugyanis a férj halála után nem lehetett örökös, csak a birtok haszonélvezője. Ezt azért alkalmazták, hogy az özvegy a gyerekek örökségét ne tékozolhassa el. Általában gyámot is kirendeltek a gyermekek mellé. Ám – több esetet ismerve – a gyám elsinkófálhatta a vagyont! Van is rá sok példa. De arra is, hogy az anya egy kis cipő, ruha vásárlását is csak a kirendelt gyám engedélyével tehette meg.

A múzeumigazgató számos konkrét végrendelet sajátosságait, érdekességeit is elénk tárta. Így tudható, hogy mit is tartalmaznak ezek a régi testamentumok. Főként a lélekről és a testről. szólnak. Azaz: milyen ruhában és hová temessék az elhunytat. Azt is leírták, hogy milyen misézés legyen, és azt miből fizessék a hátramaradottak, de az évfordulókról, azok megtartásának körülményeiről is szó van, egészen a szertartás apró részleteiig.

A második legfontosabb része egy végrendeletnek a vagyon. Kik, mit is örökölnek: a házat, a szérűskertet, a kaszálót, az állatokat. Ha volt az elhunytnak tartozása, azt is örökül hagyta, az örökösöknek kellett rendezni. Örökölni csak a fiúk örököltek, a feleség semmit! Ám a legtöbb apa a lánygyermekek eltartását, annak mikéntjét is megszabta a testamentumban.

A végrendeletek érdekességeiről sok szó esett. Több dokumentumban még az is szerepel, hogy az elhunyt ruházatának darabjait, a mentét – s annak ezüst gombjait –, a dolmányt, az övet, a nadrágot kire hagyja. Gyakran a templomokra is hagytak adományt, a végrendeletekben ilyen is gyakran olvasható.

Rendkívül érdekesek ezek irományok, ahogy a 18. század korszellemét is megőrizték a testamentumok. A korabeli szokásjogot, a családi viszonyokat is jól tükrözik. Az előadás által pedig sokat megtudhattunk az elődök életfelfogásáról, erkölcsi normáiról, értékrendjükről, szokásairól is.

Kiss Erika