Minden másképp ugyanaz
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Népzene ez is, népzene az is. Népzene a blues, a rock and roll, népzene a palatkai, a kalotaszegi és a széki is. Ferenczi Gyurinak az AC/DC a palatkai, Jimi Hendrix a kalotaszegi, James Brown a széki. Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák (előtte: Rackajam) már sok éve összeszíveskedtek Pál István „Szalonnával” meg az ő bandájával, 2018-ban Mindenek szerelme címmel adtak ki közösen lemezt. (A címadó dal Babits Mihály versére íródott.) Régi ismerősük és munkatársuk, Szűcs Gábor, a Jászság Népi Együttes művészeti vezetője továbbgondolta ezt a produkciót, és a két zenekar, valamint a JNE táncosainak együttműködéséből megszületett a Mindenek szerelme című előadás.
A közönség bejött, a közönségnek bejött. A táncosok világjól pörögtek, a zenészek világjól játszottak és világjól énekeltek, és ennek a telt ház nagyon örült. Rengeteg tehetség, munka, és tudás sűrűsödött abba, hogy az előadók nem akartak nagyon nagyot gondolni, csak akkorát, hogy nyáreste ne a madár daloljon a fán, hanem a bluesharmonika és a hegedű, táncoljanak hozzá a néptáncos és egyéb lábbelik, bravúrosan szórakoztassanak, fesztivált pótoljanak - érzelmesen és technikailag tökéletesen. Minden megvolt, minden a helyén volt. Koncert közben táncoltak, tánc közben zenéltek. Lakossági áldást osztottak néptánccal, rock and rollal és blueszal kevert népzenével. A két kivetítő még nagyobbra növesztette a színpadon dolgozókat: arcok, kezek, lábak közelről, verejték közelről, öröm közelről. Telibe.
Amit nem vesznek meg, azt nem fogod eladni, inkább gyere vissza közénk, a rock and rollt tolni. A táncosok többnyire rn’r -cuccokban ropták (a rock and roll nem csupán egy tánc!), a záróképig nem öltöztek egységesen néptáncos ruhákba, de a fiúk egyszer botokkal, népviseletben bluesra táncoltak… Érzések, mozdulatok jöttek szembe, nem autentikus néptánc. Táncoltak Petőfi-versekre, Babitsra, népdalokra is. A föld szerelmét élvezem, s pusztulok élvezőben, istenekkel szeretkezem, magamban a mezőben. A Mindenek szerelmét Heinczinger Mika (a Misztrál zenekarból) énekelte, gitározta. Még’ azt mondják, hogy nem kapok szeretőt, kapok biz’ én minden ujjamra kettőt. A madárnak is van párja, nagy a világ határa, terem lejány minden legény számára. Pál István „Szalonna” foglalta keretbe az előadást énekével és játékával. A hajnali csillag ragyog, én még a kocsmában vagyok. Jaj, istenem, hogy’ szégyellem, hogy reggel kell hazamennem. Jaj, de nagyon részeg vagyok, hazamenni nem akarok, de itt a babám, nagyon szeret, remélem, hogy hazavezet. Everyday I Have The Blues. Ferenczi György oldalán két táskányi szájharmonika lógott. A bőrére írták, hogy blues az élet.
Az első meghajlások után szívtipró örömzenélésbe csaptak a zenekarok, szatmáriba, hogy Zöld erdőben de magos a juharfa… Annyira húztak, olyan szerelmesen, hogy alig lehetett elengedni.
Itt nagyon súlyos, XXI. századi népi bluesmuzsikálás folyik, és nagyon súlyos hozzá a tánc is. Nincs túlgondolva, ez a premier, a tizedik buli után már összerohad az egész, jó értelemben. Egy év múlva olyan lesz ez a buli, hogy a száját leszakítja mindenkinek. Rendben, Ferenczi Gyuri, igazat beszéltél a főpróbán, de máma már nem hasad tovább, szunnyadozik a szakadás.
*****
Mindenek szerelme: 2021. augusztus 12-én, Jászberényben, a Székely Mihály Szabadtéri Színpadon, a Jászság Népi Együttes, Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Pál István „Szalonna” és bandája előadásában. Másfél óra felajzó folk.
Fotó: Gémesi Balázs
